A mai napon indokolttá tette volna, hogy semmi másra ne összpontosítsak, csak arra, hogy délután vizsgázom. Amikor utazom 240 km-t egy-egy vizsga kedvéért, mindig van bennem egy izgágaság, mert monoton 2 óra 15 perc vár rám az M1-esen és ez kicsit fárasztó is, de mivel nagyon szeretek vezetni, mégis valahol kikapcsol - pláne a kedvenc zenéimet hallgatva (na jó, üvöltve énekelve:) :)

De ma olyan gyönyörűen sütött végre a nap, hogy nem volt kérdés, mielőtt elindulok, ezt kihasználom egy edzésre. Mert már javában visszatértem az aktív edzésekhez, hiszen a csoportos fitnesz edzői képzésem is tart március óta. Ott aerobik lépések és ritmusok gyakorlásával telik az időm jelenleg, emellett viszont saját fitnesz céljaim sem hanyagolhatók el. Az erőnlétemen, az izmaim feszességén, az állóképességemen szeretnék acélos javulást. Hozzáteszem, számomra is meglepő, mire vagyok képes, hiszen az én emlékeimben sokáig a kövér test megmozdítása élt. Ez pedig minden volt, csak kellemes nem. S az, hogy képes vagyok fizikailag a futásra, a négyütemű fekvőtámasz könnyed végrehajtására, valamiféle misztikum még nekem. A testem tudja, a tüdőm bírja, a fotóim is igazolják magam számára, hogy ez tényleg megtörténik, de az agyam még mindig nehezen fogja fel, hogy más a testem, amit egyszerűen képes vagyok fizikai aktivitásra sarkallni. Ez új. Ez öröm.

Lehetett volna kifogás, hogy ma nagyon sűrű a napom és talán még forgathattam volna a jegyzeteimet 1000-edszerre is.

De úgy voltam vele, elég volt 999-szer átnézni a kidolgozott témáimat, s ha már az agy az egyik vizsgatémám, adjunk neki egy jóleső frissességet. Sokan azzal érvelnek, hogy nincs hova menniük edzeni, például nincs a közelben egy park, egy liget, egy futópálya, egy edzőpark, ám az utca vagy épp egy családi ház udvara is megteszi (de még a nappali szőnyeg is). Szóval kifogás mindig lesz, akarat pedig csak akkor társul mellé, ha tényleg vannak céljaink. Rövid, közép és hosszú távban is gondolkodom. A három egymás nélkül nem létezik, hiszen egymásba fonódva segítenek elérni a végállomáshoz.

Rövid távú céljaim 7 napon belüliek, ez például egy olyan feladat volt ma, amely abban segít nekem, hogy közép távon edző lehessek, hosszú távon pedig elég tapasztalatom lehessen ebben a munkában is. Edzővé viszont csak úgy válhatok, ha én magam is aktívan sportolok és erőt veszek magamon olyan napokon is, amikor 100 dolgot fel tudnék sorolni arra, ma épp miért nincs időm, lehetőségem edzeni.

Kivonultam a kert végébe, a betonrengetegre, magammal vittem a jógamatracom (vallom, hogy ezek a legjobbak bármilyen edzéshez). De csak az edzés végén volt a célom az, hogy ma 20 db egymás utáni, megállás nélküli négyütemű fekvőtámaszt nyomok, előtte pedig futkorászok. Ezt szó szerint értem, amit a Polar órám gyönyörűen fel is rajzolt, akárcsak egy 3 éves irkafirkáját. :D

1,5 km-t sikerült ráfirkálnom a Polár térképére, legkisebb sebességem a bele gyaloglás volt olykor 2,1 km/h órával, leggyorsabb tempóm pedig 8,1 km/h volt - igen, az udvar végében. Oda-vissza, oda-vissza és oda és vissza. :)

Folyamatosan fejlődik a pulzusom, már 19 percet képes voltam a legjobb zónámban edzeni, 13 csúszott át magasabb pulzusba, amit óriási fejlődésnek élek meg. Az első 7 perces bemelegítés után gyakorlatilag az edzésem majd felét olyan pulzuson végeztem, ami a legcélravezetőbb az álom zsír-izom arány eléréséhez.