Önámítás - megalkuvás

2018.06.30

Elhízás kontra önámítás az önelfogadással

Nagyon sokat gondolkodtam ezen a poszton, mert ez az a lelki ösvény, amelyre minden túlsúlyos rálép akaratán kívül, és lelkileg bántó lehet bármilyen tudományos magyarázat vagy személyes vélemény a témában. Bántó volt ez számomra is és érzékenyen érint a mai napig, mert kövérségem leigázása nem jelenti azt, hogy le tudok számolni az engem ért verbális bántalmakkal vagy akár saját lelkiismeretemmel. Mi a mentálisan egészséges test? Mit fogadhatunk el ön azonosként? Meddig vagyunk túl engedékenyek? Mikor csap át az elfogadás önámításba?

Ahhoz, hogy konkrétan ki tudjam fejteni, én mit gondolok az elhízásról és az ezzel ellentétben álló önelfogadásról, mindenképp bele kell vonnom a tudományt és az egyetemi vagy szakkönyvekben írt fogalmakat tisztázni szükséges. Így lesz kerek egész a tény és minden lelki vonatkozású elmélet.


Az elhízás fogalma

Az elhízás (tudományosan nevezve obezitás) olyan kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás oly mértékű, hogy az káros lehet az egészségre, és a várható élettartam csökkenéséhez, illetve számos egészségi problémához vezethet. Elhízottnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (rövidítve TTI, angolul body mass index, BMI) 30 kg/m2 felett van. A testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa.

Az elhízás következtében növekszik számos fizikai és lelki megbetegedés kockázata. Ezek a társbetegségek legtöbbször anyagcserezavarok formájában jelentkeznek, több betegség kombinációjaként, többek között: 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy elváltozások, meddőség, stb.

A szövődményeket okozhatja közvetlenül az elhízás, vagy valamilyen közös kiváltó okból eredő közvetett folyamat, mint például a helytelen táplálkozás vagy a mozgásszegény életmód. Az elhízás és az adott kórállapotok közötti összefüggés mértéke változó. Az egyik legszorosabb összefüggés az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség között áll fenn. A cukorbeteg férfiak 64%-ánál és a nők 77%-ánál a túlzott mennyiségű testzsír áll a betegség hátterében.

Az egészségre gyakorolt hatások két nagyobb kategóriába sorolhatók: azok, amelyek a megnövekedett zsírtömeg hatásának tulajdoníthatók (például alvási apnoe) és azok, amelyek oka a zsírsejtek megnövekedett száma (cukorbetegség, rák, a szív- és érrendszeri betegségek).

Az orvostudományi területek csoportjain belül fellépő gyakori szövődmények, amelyeket az elhízás okozhat:

  • Kardiológia: infarktus, szívelégtelenség, magas vérnyomás, kóros koleszterinszint, mélyvénás trombózis és tüdőembólia
  • Endokrinológia és fogamzás: cukorbetegség, policisztás ovárium szindróma, menstruációs zavarok, terméketlenség, terhességi elhízás, születési rendellenességek, méhen belüli magzathalál
  • Reumatológia, ortopédia: köszvény, mozgáskorlátozottság, csont-ízületi gyulladás, derékfájás
  • Bőrgyógyászat: striák, narancsbőr
  • Emésztőrendszer: reflux betegség, epekövesség
  • Onkológia: emlőrák, petefészekrák, nyelőcsőrák, végbélrák, májtumor, hasnyálmirigy-rák, méhnyálkahártya-rák, méhnyakrák
  • Légzés: apnoé, asztma
  • Neurológia: migrén, magas vérnyomás, sclerosis multiplex


OÉTI forrásból származó adatok

(forrás: https://www.ogyei.gov.hu/otap_2014/)

Az elhízás hátterében az anyagcsere-folyamatok olyan központi idegrendszeri vagy endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara áll, amely az energia háztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növelésében és/vagy az energialeadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet. Az elhízást leggyakrabban több tényező együttesen okozza: a túlzott élelmiszerenergia-fogyasztás, a testmozgás hiánya, genetikai hajlam, endokrin rendellenességek, gyógyszerek vagy pszichiátriai betegségek a kiváltó okok. Kevés bizonyíték támasztja alá azt a vélekedést, miszerint egyes elhízott emberek a lassú metabolizmusuk miatt akkor is híznak, ha keveset esznek. Általánosságban az elhízott emberek a megnövekedett testtömeg fenntartásának energiaszükséglete miatt több energiát használnak fel, mint sovány társaik.

A felnőttek egészségtelen táplálkozása és a kevés mozgás egyaránt hozzájárul a magyarok jelentős súlytöbbletéhez és kirívóan rossz egészségi állapotához. Magyarországon három felnőttből kettő túlsúlyos vagy elhízott. A magyarok étrendjére a sok, főleg állati eredetű zsír, a kevés gabonaféle, különösen a teljes kiőrlésű, a nem megfelelő zöldség-, gyümölcsfogyasztás jellemző. Egy felnőtt naponta több mint 5 órát ül, csupán 7000 lépést tesz meg, és mindössze 10 percet sportol.

Magyarország az életmóddal, azon belül a táplálkozással összefüggő krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok halandósági rangsorában a legrosszabbak közé tartozik Európában. Az elhízás az életminőség romlásán túl számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát növeli, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér, a magas vérnyomás-betegség, a stroke, egyes rákbetegségek és pszichoszociális problémák, melyek korai halálozáshoz vezethetnek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a túlsúly és az elhízás gyakorisága már Európában is riasztó méreteket öltött, az elmúlt 30 év során hazánkban is növekedett. Az elhízás népegészségügyi jelentősége és társadalmi terhei vetekszenek a dohányzáséval, ugyanakkor az egészséges életmóddal már a daganatos betegségek jelentős része (20-40%) is megelőzhető, a halálozások fele elkerülhető lenne.

Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP 2014) országosan reprezentatív adatokat szolgáltat az elhízás gyakoriságáról, a táplálkozási szokásokról, a tápanyagbevitelről, az egészségi állapotot meghatározó tényezőkről, melyek nélkülözhetetlenek a megelőzést célzó szakpolitikai intézkedések kidolgozásához és hatásuk monitorozásához. A 2009-ben, azonos módszertannal végzett vizsgálat eredményeivel való összevetés teszi lehetővé az időbeli változások kimutatását.

2009-hez képest 2014-ben az energiabevitel túl nagy hányadát adják a zsírok, közülük is a kedvezőtlenebb élettani hatású telített zsírsavak aránya magas. Ezzel szemben a szénhidrátoké az ajánlottnál alacsonyabb. Kedvezőtlen változás 2009-hez képest, hogy a nők táplálkozásában a zsír energiaaránya tovább nőtt, ezen belül a telített zsírsavak aránya mutat növekedést. A lakosság rost bevitele csökkenő, a hozzáadott cukorbevitele növekvő tendenciát jelez. Az állati eredetű zsiradékok, a húsok, húskészítmények rendszeres és túlzott fogyasztása, a zöldségek, gyümölcsök, a tej és tejtermékek, valamint a gabonafélék, különösen a teljes kiőrlésű gabonákból készült élelmiszerek igen alacsony fogyasztása jellemző a felnőttekre; 2009-hez képest a halfogyasztás kissé nőtt, de még 2014-ben sem érte el az ajánlott mennyiséget. Nőtt a finom pékáruk és az ízesített gabonaszeletek fogyasztása is, melyek hozzáadott cukortartalmuk miatt jelenthetnek kockázatot. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt az édesítőszerek fogyasztása, melyek szakmai megítélése vitatott. Az élettanilag előnyösebb, telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajok fogyasztása visszaesett, míg a telített zsírsavban gazdag szalonnafogyasztás nőtt. Különösen kedvezőtlen, hogy a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása 2009-hez képest csaknem ötödével csökkent!

A táplálkozás mellett a fizikai aktivitás jelentősége számos népbetegség megelőzésében és gyógyításában ma már nem megkérdőjelezhető. Magyarországon az OTÁP2014 keretében történt először a felnőtt lakosság fizikai aktivitásának jellemzését célzó, méréseken alapuló vizsgálat lépésszám mérő alkalmazásával. A naponta megtett átlagos 7022 lépés alapján a lakosság mérsékelten aktívnak tekinthető, a felnőttek több mint négyötöde nem teljesíti a preventív céllal ajánlott napi 10.000 lépést. A kiegészítő kérdőíves felmérés eredményei alapján a felnőttek csupán napi 10 percet sportolnak, ugyanakkor több mint 5 órát ülve töltenek. Az egészséges táplálkozáson túl a megfelelő fizikai aktivitás - már a napi rendszerességgel végzett séta is - mérhető egészségnyereséget jelent mind az egyén mind a társadalom számára.


Az egészséges táplálkozás fogalma

(forrás: Tompa Anna - Népegészségtani ismeretek, 277.oldal)

Az egészséges táplálkozás a különféle élelmiszerek, élelmi anyagok, ételek és italok olyan arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő tartós és rendszeres fogyasztása, amely bizonyítottan csökkenti a betegségek kockázatát, azaz valóban az egészségnek javára válik. Egészséges táplálkozással növelhető a betegségmentes évek száma. Az energiaszükséglet az a bevitt táplálék útján nyerhető energia, ami az alapanyagcsere és a munkától, tanulástól, betegségtől, stb. függő napi energiaszükséglet fedezéséhez szükséges. Általánosságban a következő arányok mérvadóak:


Ezek a tények, amelyek arról szólnak, mennyi egészségkárosító tényezőt hordoz magában az elhízás, amelynek egyenes következménye legtöbb esetben a mentális kibillenés egyensúlyunkból. Mennyi önvád és kétely volt már bennünk életünk során a testsúlyból adódóan? Mélyen magamba nézve meg annyiszor tudok felidézni helyzeteket, amikor fogadalmakat tettem. Ezeket soha nem azért, mert mások miatt éreztem azt, hogy változnom kell. Ezek a fellángoló ábrándok, miszerint le szeretnék fogyni, mindig olyan érzelmek miatt láttak napvilágot, amelyek miatt rendkívül rosszul éreztem magam. Ott akkor azt éreztem, soha többet nem akarok átélni olyan pillanatokat, amelyeket most meg kellett tapasztalnom. Emlékszem egy 2014-es nyaralásra. Strand, tenger, s ebből lehetne egy csodálatos történet. Mégis ami először eszembe jut az az, hogy karfiolos combjaimat igyekszem eltakarni a gumimatracot magam köré csavarva, és így vágtatok be sprintelve a hullámok közé. Nem számít, hogy hirtelenjében jéghideg a víz, én mit sem törődve ezzel, alig várom, hogy ellepjen derékig. Máris komfortos helyzetbe kerülök. Ezekben a helyzetekben soha senki nem bántott, soha senki nem érzékeltette velem, hogy kövér vagyok. ÉN éreztem magam rosszul, én menekültem mások szeme elől, én akartam eltűnni a tenger habjai közt, mert szégyelltem magam. Szégyelltem a testemet és leginkább azokat a tetteket, amelyek ide vezettek. Ezekben a fájó, önfelismerő másodpercekben fogalmaztam meg mindig azt, hogy ez így nem mehet tovább és változnom kell. Bárcsak folyton megmaradnának emlékezetünkben ezek a rossz élmények és minden nap ugyanabban a lelki állapotban tartanának bennünket. Ha így lenne és a rossz emlék okozta fogadalom nem veszne homályba, akár csak a lenyugvó nap fénye, akkor sokkal több motivációnk maradna ezen rosszalló emlékek nyomán. De sajnos fakul a fájdalom, az idő tompítja és mi elfelejtjük azt, milyen volt akkor ott, a tengerparton kövérnek lenni. Elmúlik a nyár, elmúlik a tél, jön sok újabb és újabb nyár és minduntalan szembesülünk a valósággal: még mindig nem fogytunk le, még mindig szenvedünk, még mindig ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk és élünk. Hová lett a pár évvel ezelőtti fogadalom a matrac mögé bújva?


A kövérség nem az, aminek valóban látnunk kellene

Szenvedtem már oly sokszor azért, ahogyan kinézek. Sokáig nem azért zavart a karom vastagsága, mert felhalmozódtak benne a káros zsírsejtek, hanem azért, mert nem tudtam miatta szépen öltözni. Olyan emléket hoztam fel a nyaralásos példával is, amely külsőségre vagy lelki síkra vezethető. Ezekben a rossz emlékekben soha nem a szervezetem kínlódása, az egészségügyi helyzetem kiértékelése történt. Ez nem érdekelt, nem mozgatott meg, nem volt fontos. Nem volt szem előtt sosem. Aztán 2016-ban jött a szembesítés hormonvizsgálatok után, hogy inzulinrezisztens vagyok. CSAK ennyi. Megkönnyebbülés volt, mert lehetett volna komolyabb cukorbetegség, magas vérnyomás, bármi más. Én úgy fogtam fel, hogy csak egy inzulinprobléma, amelyet lehet orvosolni. Nem éreztem fizikai fájdalmat. Tudtam, hogy mértéktelen éhségvágyam emiatt is van. Össze-vissza eszem, folyton ugrál az inzulinszintem, a vércukorszintem. Erre fogtam mindent. Ebbe temetkeztem. Nekem azért nem megy a fogyás, mert ez a bajom. Átcsapott a rossz tengerparti élmények hada egy kifogásba, amelyet foggal-körömmel szorítottam és végre volt egy indok a külvilág felé. Na, ezért nem fogyok. Ez az oka, beteg vagyok. Mit vártam ettől? Megértést? Vélhetően csak egy felmentést SAJÁT MAGAMTÓL! Lett a lelkiismeret felé egy magyarázat. Így már meg kellett értenie a testemnek, hogy nem én tehetek róla, hogy zabálok reggeltől estig. A testem nem partnerem, fellázadt ellenem, ezért ő a hibás. Nem én. Ő. Így telt el még 1,5 év. Ebben az önsajnálatban és önigazolásban. Kellő ok és okozat volt a birtokomban, ami miatt toltam még a valódi tetteket.

Az elhízás fizikai és lelki tünetei így találkoznak. A rossz táplálkozási szokásokból, a mozgásszegény életmódból eredően kialakul a zsírbörtön. Az elhízás miatt megjelennek a negatív érzelmek, a rossz élmények, az önsajnálat, a depresszió, a mentális kikészülés. Lelkileg tokosodik a kövérség. Egyszerűen személyiségünk része lesz a duciság és az abból fakadó örökös kínlódás, amely kifogásokkal, lelkiismeret-furdalással jár és folyton megértésre vágyunk másoktól. Az emberekre jellemző, hogy mindig mentséget keresnek, mindig kiutat szeretnének törni a rossz helyzetekből, hiszen cél a túlélés. Ezt nem csak mi irányítjuk akaratunkkal. Az idegrendszer, a neuroendokrin rendszer együttesen végzi a munka nagy részét a hormonokkal együtt. Így működik az emberi test. A hormonok autópálya szerűen süvítenek a hálózatban, bekopognak ajtókon és vagy bejutnak vagy nem jutnak be. Az egészségünk a zsírsejtek gyarapodásával romlik, megjelennek az első tünetek, aztán szép sorban a többi. Van, akit szerencsésen elkerül több betegség és alig érzi ezt az elején. Idővel persze mindenkit elér a legtöbb baj. Van, aki egészen hamar szembekerül a legkomolyabb hormonális defektekkel, kifárad a hasnyálmirigy, túl sok stimulációt kap a pajzsmirigy, felborul a menstruáció, nincs peteérés, fájdalmas ízületi gyulladások keletkeznek, megérkeznek a striák, a narancsos kitüremkedések. Beköszönt a legtöbb látható és nem látható, de bennünk aktívan üzemelő kövérségi folyamat és vele együtt a kövérségi depresszió.

Legveszélyesebb lelki állapotunk mindig az önsajnálatból indul - akár észre sem vesszük. A kifogások okán felmentjük saját sikertelenségeinket és időt adunk még magunknak. Toljuk a problémát, igyekszünk úgy tenni, mintha ez az állapot rendben lenne. Az önsajnálat idővel átcsap egy olyan torz lelkileg megnyugvást adó síkra, amiben hirtelen vadul kezdünk elfogadóak lenni és számos kérdést válaszolunk meg magunknak büszkén:

  • Miért kell nekünk másnak lenni?
  • Miért kellene megváltoznunk a világ elvárásai szerint?
  • Miért kell azt normálisnak tartani, ha egy embernek szép teste van?
  • Miért nem kap több teret a dundiság?
  • Miért azt üzeni a tv, újság, internet, hogy le kell fogynom?
  • Miért nem állsz ki saját teltséged mellett?
  • Miért nem látod, hogy gyönyörű vagy telten?
  • Miért nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy?
  • Miért nem szereted magad így?
  • Miért akarsz Te is feszes, izmos testet?
  • Miért ez az elvárás másoktól is?

Ezeket a kérdéseket én magamnak is megválaszoltam és toporzékolva vártam másoktól is, hogy gondolkodjanak hasonlóan, hiszen a duciság nem egyenlő azzal, hogy valaki nem igényes, nem szép. A duciság önmagában nem csúnya. Ez tény. De változásom és fejlődésem akkor ért a helyes irányba és megfelelő szakaszba, amikor ezen kérdések esetén ráébredtem, hogy ez mind csak felszín. Ez a tükör. Ez a mások szemében látott külsőség. Ez a magam szemében látott önarcképem. Ez a magam szemében elfogadottnak tekintett megalkuvás. Hívhatom úgy is, önámítás. Hamis látszat keltése önmagamnak, amikor saját magamat csapom be a valóságos helyzet, a túlsúly okozta körülmény tényszerű figyelembevétele helyett. Az önáltatás csak elodázza a probléma kezelését. Alaptalan hitegetés ez, amiben csakis a kedvező elemeket látom a duciság állapotában. Ez ideig-óráig megnyugtathatja az embert, de egyszer elmúlik, és jön a keserű kijózanodás. Félő, hogy a túlsúlyos embereket soha nem saját maguk megismerése és beismerő vallomása fogja erre késztetni, hanem a pofont a betegség, az egészségügyi romlás fogja elhozni.


Mikor tud eljönni az áttörés egy életmódváltással?

A változás akkor lesz valódi, ha magunk akarjuk. Ha cselekedeteinket megalkuvásnak érezzük, mert mások miatt akarunk vékonyabbak lenni vagy épp betegség miatt csak kényszerből tesszük, akkor az bizony nem a megváltozás jele. Vélhetően tartós sem lesz. Így jön el hamar a feladás és újra evés.

Ha már el tudjuk fogadni - minden ellenérzés nélkül -, hogy most nem úgy cselekszünk ahogy a fogyás vágyával összefüggő változás eldöntése előtt elhatároztuk, akkor már jó úton járunk. Vagyis ha volt egy pillanatunk, amikor felmértük azt, hogy le kell fogynunk céljaink és egészségünk érdekében, majd útközben belerohanunk az önámítás és megalkuvás rögös útjába, de felismerjük ezt és a kövérség elfogadása helyett töretlenül véghez visszük a saját magunk miatt és saját magunknak tett fer ígéreteket, akkor nyertünk.

Mindaddig, amíg tükörbe nézve azon gondolkodunk, elfogadható-e a +20 kg súlytöbblet és csak a felszínre hagyatkozunk, a látottakra, a tükörre, addig ez önbecsapás. Mélyen, a felszín alá kell nézni. Egészségesek vagyunk?

A tükörkép elfogadása vagy a testünkben zajló élettani folyamatok helyes működése teszi lehetővé azt, hogy évekkel tovább láthassuk a családunkat, gyerekeinket, szerelmünket?

Amikor érzelmi evés gondolati síkján bárki eltévedt és kiutat keres, elsőként arra kell választ kapjon saját magától, hogy képes-e elvonatkoztatni a felszíntől, a külsőségtől. Ha nem az számít, hogy a külvilág mit lát, hanem önmagunk - minden értelemben vett - kiteljesedése egészségügyileg és erre épülő a tükörben látott külsőleg, akkor lehetünk magabiztosságunk csúcspontján. A tükörkép nem elég. A tükörben elfogadhatjuk önmagunkat, de akkor nem foglalkozunk a valódi problémánkkal, a testünkkel. A testünk nem csupán egy arc, egy mell, egy ruha, egy piros rúzs. A testünk minden nap megküzd azért, hogy gondolkodhassunk, érezhessünk, lélegezzünk, dobogjon a szívünk, inzulint termeljen, emésszen és hogy élvezzük az életet. Vele szemben vagyunk önzők és saját magunktól veszünk el rengeteg boldog pillanatot, ha elfogadunk egy állapotot olyannak, amilyen és nem megyünk el a végsőkig a célért. Egy egyszerű példa a gyermekvállalás. Amikor egy pár gyermeket szeretne, elfogadják, hogy ez akkor történhet meg, ha intimitás történik kettejük között. Nem állnak meg a csóknál. Megtesznek mindent, ami a terhességhez szükséges. Ugyanezt a folyamatot kell átvetíteni az egészséges test és lélek színterére is.

Elég az, ha elfogadjuk a külsőséget a tükörben? Elég az, ha megalkuszunk egy állapottal? Nem érdemeljük a legjobbat, amit magunktól elvárhatunk? Miért hunyunk szemet hormonális problémákon, betegségeken és kockázatokon?

Ideig-óráig mindenki ezt teszi. De, amikor tudatában vagyunk az egész kövérséggel együtt járó folyamatnak, amikor megtanuljuk az egészséges táplálkozás alapvető kritériumait, amikor orvosi papírunk van a hormon eltérésekről, amikor diagnózist kapunk cukorbetegségünkről, amikor látjuk mások sikertörténeteit, amikor foglalkozunk a fogyás témakörével, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem ismerjük ennek szinte minden mozzanatát. Akkor nem elégedhetünk meg a felszínnel, a tükörképpel.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt mondhassuk a tükör előtt állva: jó ez így nekem. Nem lesz másik élet, nem lesz több lehetőség, nem lesz újabb színdarab. Egy lehetőségünk van. Mindenki el tudja dönteni, hogy kihozza ebből a lehető legtöbbet, legjobbat vagy elsétál a sírig suttogva, hogy más észre se vegye. Annyi lehetőség rejlik minden emberben és legtöbben nem aknázzuk ki ezeket. Egy Afrikában élő éhező gyermek születhet olyan génekkel, hogy egy másik életben olimpiai úszó lehetne belőle. De sosem lesz, mert nem lesz képes ennek elérésre, hiszen tudatában sincs képességnek. Viszont TE.... Aki most olvasod a soraimat, Te odaállhatsz a tükör elé és felteheted a kérdést: milyen életet szeretnél szíved szerint élni? Olyat, aki elfogadja magát olyannak, amilyennek épp most látszódik a tükörben... vagy olyat, amit kihozhatnál magadból, amit megérdemelnél saját magadtól... csak épp valójában TE nem teszel meg ezért mindent. Ha már megteszel mindent, akkor emelem a kalapom. Te semmit nem hagysz ki az életedből. Nem alkuszol meg. Te minőségi, boldog, egészséges életet szeretnél élni. Te felelősséggel vagy magad irányába és ebben az egy életedben mindent megadsz magadnak, ami csak Tőled telik. Mindent! Te felismerted, hogy a kövérség nem külsőség kérdése, hanem egy egészséges testi és lelki folyamat eltorzult állapota, amelyet rajtad kívül senki más nem képes visszaterelni a szükséges helyzetbe.


                          Hogyan lehetsz magadhoz őszinte?

A kövérséged magadban megfogalmazott okait, tényét ne az határozza meg benned, amit a tükörben látsz. Elfogadhatod az úszógumit a hasadon, az integető hájacskát a karodon, a karfiolokat a combodon, a pici tokát, a nagyobb feneket. De azt csak úgy tedd, hogy egészségügyi állapotod tekintetében minden értéked jó (vagy közelít a jóhoz és nincs jele romlásnak), ha nincs hormonproblémád, ha nincs kövérséggel összefüggő betegséged. Akkor fogadd el a testedet teltnek, ducinak, ha nem veszélyeztet egészségügyileg semmi és az esztétikai elfogadás egyenes arányban van a szervezetedben zajló önműködő folyamatok hibátlan motorikus működésével. Ha egészséges vagy és nincs jele olyan lappangó hormonális vagy bármilyen más eltérésnek, amely romba döntheti a tükörben megtestesült elfogadásodat, akkor a teltségedet őszintén és boldogan meg fogod tudni élni. Addig viszont azért nem, mert lelkiismereted pontosan tudja, mit teszel meg egészségedért, nap mint nap hogyan éled az életed és ha tudod, hogy vannak benne akaratlagos - rajtad múló - hibák, akkor mindvégig emészteni fog a változni akarás gondolata. Ha változni akarsz, akkor önelfogadó nem lehetsz. De ne is legyél! Az esztétikai szépség addig tehet boldoggá, míg a felszín alatti, testedben zajló munka nem ad egy pofont.

Addig kell okosnak lenned és megalkuvás, önbecsapás, önámítás helyett kihozni magadból a maximumot, amíg még ÖNSZÁNTADBÓL megteheted és nem kényszerít erre semmilyen orvosi lelet, hormoneredmény vagy betegség.

Légy egészséges, s erre építsd rá a tükörben látott önbizalmadat. Sok sikert!