Őszi esték | citrusos vacsora

2020.11.18

Az őszi, téli hangulat nálam kiegészül az illatgyertyákkal is. Bár, az év egyéb részében is szinte minden nap illatozik nálam egy aktuális kedvenc, de a hideg napok és az ünnepek szezonális kívánságokat húznak elő a boltok polcairól. A mézeskalácsos, az almás fahéjas, a narancsos, a mézes-mandulás tipikus karácsonyi illatpompák. Abszolút azt érzem, nyugtató energiát adnak. Részben a csodás illatok, másrészt pedig a lobogó láng hangulatos látványa szívmelengető.

Így az estéken, amikor mindenki hazatér, különösen fontos az, hogy kényeztessük magunkat, szánjunk időt a kikapcsolódásra, amennyire csak lehet. Az aktuális helyzet, de egy szimpla cél orientált időszak esetén az esti pihenés nem feltétlenül valósítható meg "hanyatt fekve, semmit sem téve", épp ezért fontos számomra is a harmóniát adó gyertya gyűjteményemből előkapni azt, amihez az adott napon kedvem van. Ez függ hangulattól, illat-vágyból, de szimplán egy-egy szín is jelzi a napomat. A DM-ben találtam mézeskalács illatú gyertyát, amire azért figyeltem fel, mert a polc mellett elsétálva önmagában is olyan illatot árasztott, amitől nem tudtam többé szabadulni. Be is tankoltam, elhoztam az összeset a polcról, mondván jó lesz karácsonyig. LOL, 2-t már elégettem, mert annyira erősen csodás illat lengi be az egész lakást még másnap is, amikor nem ég, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele. És ez az, amit egy gyertya tud adni. Kellemes hangulatot, jó érzést, akár élmények felidézését, de szimplán csak egy megnyugvást.

Az esték rendkívül fontosak az életmódváltás szemszögéből, hiszen - ahogy már sokszor írtam róla, mindenki tudja is saját életére vetítve - ilyenkor jönnek a mumusok. Ha egy görbét rajzolnék felébredéstől indítva a kitartásban, akkor estére ez legtöbbeknél a nullához közelít. Ez az energiaszint, a napi terhek, az állandóan gondolkodó létünk miatt is van. Pszichés kérdés. Haza érünk, vége a hajtásnak, ami az ajtón kívül zaklatottá tett minket, ledobjuk a cipőt, kényelmes ruhába öltözünk és végre jöhet a kényeztetés. Ez legtöbbször ételben testesül meg. Mert megérdemeljük. Mert jár nekünk. Mert jutalom. Mert "most mindegy, majd holnap" halogató gondolatokkal hessegetjük el a lelkiismeretünket. Talán ez erős szó rá, hiszen nem vérre menő dolog az életvitel megváltoztatása, de gyakori jelenség a bűnözés utáni bűntudat, ami viszont a lelkiismeretünkből fakad. De visszatérve a mumusokra: ilyenkor támadnak, mint az éjjeli vadak.

Itt dől el: mennyire is akarunk változtatni. Ha eldobjuk a fogyási tervet, mert majd holnap jobban figyelünk és ezt rendre minden este megtesszük (vagy legalábbis sokkal többször, mint kellene), akkor nem köteleződtünk el. Egy-egy kilengés teljesen normális. De mindenki tegye a szívére a kezét. Ez csak ma fordulna elő vagy rendszeresen elsöpörjük esténként az egészséges táplálkozási irányelveket? :)

Van, aki erre azt tudja mondani: kitartok, nagyon ritkán csábulok el. Ők azok, akik tényleg mindent megtesznek, egyensúlyt keresnek és tudják, hogy kompenzálhatnak egy-egy "bűnbeesést".

Ez az a folyamat, amit régen én is űztem és a mai napig nehezen találok arra választ: mire volt ez jó? Miért fogtam fel bűnnek, ha ettem valamit, amit nagyon nem kellett volna? Azért, mert tudtam, hogy nem ezt kellene ennem.

Miért akartam olyat enni, amit nem kellett volna? Miért nem választottam egy tervezett, összeállított rendszert, amibe be tudtam volna préselni az összes finomságot, amit szeretek? Miért döntöttem mindig úgy, hogy teljesen félre lököm a tudatosságot és hadd szóljon alapon zabáltam???

Akkor nem láttam át. Ma már okosabb vagyok. Másképp gondolkodom.

Akkor egész egyszerűen nem voltam fontos saját magam számára és önző módon választottam az örökös ételfüggőséget. Ami egyébként nem igen létezik. Mi tesszük függőséggé a túlevéssel, a rengeteg hozzáadott cukorral, ízfokozóval, a tudatosság teljes hiányával működtetett napi menüinkkel. Mert könnyebb megrendelni. Mert könnyebb úgy dönteni: ma még utoljára, majd holnap...

Ehhez nekem is sok idő kellett. De valahol muszáj volt elkezdenem. Elkezdeni nem is annyira nehéz. Fenntartani már munka. Ezt a munkát nem hajlandóak sokan beletenni. Gyorsan, minél kevesebb munkával akarnak eredményt. Így gyarapszik a tápkieg cégek bankszámlája és ezzel párhuzamosan a kilóink száma is. Mert a fogyókúrázók 95%-a elbukik a táplálékkiegészítőkkel és alacsony kalóriás diétákkal. Aztán újra zabálás van. Évekig akár. Amikor jön a lavina: a betegségek, a hajhullás, a meddőség, a komolyabb gondok. És akkor már fontos lesz.

Miért várunk addig, ameddig már külső körülmények kényszerítenek minket a változásra?

Ezeken az estéken a gyertyáim mellett rengeteget terveztem az utóbbi 4 évben. Ez a 4. őszi szezonom a döntésem óta. Ez a mostani a legpörgősebb. Munka, egyetem, vállalkozás, költözés. Így egyszerre. És ehhez jön egy kényszerhelyzet, egy külső akadály: a vírusmizéria. Engem is érint egészségügyi hallgatóként, dolgozóként és magánemberként is. Ettől csak még több feladatom van, ezért nem engedhetem meg, hogy indokként használjam a rengeteg felé figyelésemet. Könnyebb lenne este megrendelnem egy pizzát, egy hamburgert, egy gyrost. Itt Szombathelyen a meki, a burger king is szállít házhoz. Fent vagyok netpincéren már vagy 8-9 éve. Nálam is becsúszik egy-egy olyan nap, amikor nem tudok tervezetten főzni. Ilyenkor szoktam rendelni. De nem mindegy mit. Sokkal egyszerűbb lenne most is egy jó nagy gyros tálat megrendelnem sült krumplival, kólával, valami palacsintával. Posztot írok, aztán tanulni fogok. Hajat kell mosnom, főznöm kell. A tanulásban rengeteg módszert alkalmazok. A tananyagok esetén saját jegyzeteket készítek minden témában. Tényleg érteni, tudni akarok mindent és ehhez a legjobb megoldás az, hogy az összes elérhető forrás - könyv, órai jegyzet, órai prezentációk - mondanivalóját saját szavaimmal, saját szerkesztéssel tétellé formálom wordben. Ebből PDF-et varázsolok és főzés, fürdés közben olvastatom a PDF-et beépített funkciójával. Hallgatom. Közben kavarom a csíkokra vágott csirkét a kókusz olajon, felszeletelem a narancsot, pirítom a diót. És a netpincér helyett készítek egy isteni finom citrusos salátát estére jó zsírokkal, rostokkal.

A mai vacsorám nagyon egyszerű:

Citrusos csirkesaláta

  • 100g pirított csirkemell
  • 50-60g jégsaláta
  • 1 választott közepes narancs (ezen kívül lehetne 2 kisebb mandarin vagy 1 közepes alma vagy 1/2 ananász)
  • 7g dió és 8g mandula pirítva
  • citrusos dresszing (olíva olaj, lime leve, menta levél)
  • kókusz olaj spray
  • aki használja az ingyenes étrend e-book-okat pontosan tudja, milyen pácolást, milyen dresszingeket, milyen fűszerezési technikákat használok.

Receptjeimet 1500 kcal körüli teljes napi étrend makrókra osztom meg, mert vallom, hogy aki ez alatt étkezik: KOPLAL! Tudatán kívül is! Akaratán kívül is! Aki ennél kevesebb eszik, soha nem fog tartósan lefogyni és egész életében szenvedni fog a súlyingadozással, a súlytartással, a fogyással, az étel élvezetével. Nagyon fontos, hogy ne féljünk az ételektől és energiaként tekintsünk rá. Finom, ízletes ételeket kell enni, hogy ne érezzük azt, bármi hiányzik. A döntés mindig adott: akarjuk-e eléggé az egészséges életet vagy sem. Én akarom. Inzulinrezisztensként kezdtem. Ma már orvosi papírom van arról, hogy HOMA indexem 1,75 (2 felett beszélhetünk enyhe IR-ről, 4 felett pedig egyértelmű IR-ről), éh gyomorra mért inzulin szintem 8 a korábbi 35-höz képest. Korábbi 6,1-6,9-es éhgyomros cukor szintem állandósult 4,5-4,7 közé. Ezt semmi pénzért, soha nem fogom hagyni veszni. Az egészség érték. Különösen egy ilyen világjárványban. Átéltem, végig szenvedtem éveket 150-180kg között, majd annak az útját is, hogy ettől megszabaduljak. Nem hagyom lerombolni azt, amit kemény munkával, kitartással egyedül végig csináltam.

Ez az érzés egyébként rendkívül jó. Az, hogy saját magam, mindenféle külső hatástól mentesülve érzem azt: gyakorlott életmódváltó, egészségtudatos felnőtt nő akarok lenni. Példát mutatva, utat mutatva arról: ez sokkal könnyebb egy jó módszerrel, mint sokan gondolnák.