Az utolsó műtéthez képest kb 7 hétre rá fitnesz vizsgám lesz. Kifogásokat
nem engedek bekúszni az életembe még úgy sem, hogy most aztán tényleg
nagyon koncentrálnom kell és alig van időm magamra. Több száz oldalnyi
elmélet, OKJ-s tétel sor kering a kezeim között, miközben 10-20 perces
videókat gyártunk a programban és rengeteg a háttérmunka az 5. szakmai
könyvem készületeivel is.
Az étkezés a fix pont.
Ha
ezen elcsúsznék, borulna minden, mert nekem ez jelenti az egyensúlyt.
Ha rendben van az emésztésem, a közérzetem, ha fitt és energiadús
vagyok, minden sokkal könnyebb az élet más területein is. Semmivel sem
lennék előrébb, ha az egészséges ételek helyett "mondván, most kell a
glükóz az agyamnak", két pofára enném a csokit meg a pizzát, mert hogy
"NINCS IDŐM"... Dehogy nincs időnk normálisan enni. Akinek van ideje
rossz kaját enni, annak pont annyiba telne az is, hogy jó ételt választ
még akkor is, ha mondjuk rendelnie kell.És
ez az, amit nehezen fogok megérteni és elfogadni másoknál. "Nem volt
időm" címszóval milliószor toltak már el Mentoráltak is kezdést és ennek
a motivációs oldalát nem értem. Miért egyszerűbb berendelni a
hamburgert vagy mátrai borzast, mint választani egy natúr húst
zöldségkörettel vagy épp egy finom salátát. Amikor az élet más
területein leterhelést kapunk, annyira könnyedén mondjuk azt, hogy "Most
nem alkalmas az idő" a fogyásra. Hát én meg azt mondom, hogy tetézzük a
problémákat, ha mindig csak halogatjuk a döntést. A másik kedvencem,
hogy "Nincs időm olvasni", ezért az ingyenes anyagaimat sem használják
rengetegen. Ha
követném ezt a kifogásrendszert, akkor mit szóljak most én, főállású
dietetikus jelöltként, íróként, mentorként, 3 OKJ-s tanfolyamot
egyszerre végezve, több ezer oldalnyi tananyaggal a nappalim közepén,
miközben videókat gyártunk, tartalmat gyártunk, 2 kis kutyáról
gondoskodunk, könyvelőhöz járunk, nyomdába járunk, bevásárolunk, főzünk,
füvet nyírunk, edzünk....Mégis
van időm JÓL ENNI. És igen, néha én is rendelek kaját, mert annyira
elfáradok ebben a sok feladatban így 5 héttel a műtétem után egy percnyi
pihenő nélkül, hogy nincs erőm főzni. De nem pizzát választunk, nem
szar kaját választunk, hanem tudatosan bökünk olyan ételekre, amelyek
segítik a szervezetünket fitten tartani.Van
itt egy jó kis kávézó nálunk a városban, ha nincs időm magamnak
készülni, onnan szoktam hozni smoothie bowl-t, chia pudingot,
elkészített salátákat. Vagy egy másik kedvenc étteremből levest szoktunk
még rendelni (zöldbabgulyást). Nagyon-nagyon ritkán fordult az elő,
hogy mi egy szar kaja mellett döntöttünk volna, szerintem idén ilyen nem
is volt. Igen, ha visszagondolok, Vendellel mi szándékos cheatdayt nem
is tartottunk. Mondjuk céljaink is voltak egész évben.
A célok mindig rajtunk múlnak. Azok nem csak úgy jönnek, hanem döntések
eredményei. Döntés volt a csoportos fitnesz képzés, a személyi edző
képzés, a szakács képzés, az új program, az új könyvem, az új online
felületem. Ezek szültek célokat. Ahogy a műtétem is. Célom volt pontot
tenni 5,5 év végére.Piszok
kemény volt, de nem tudok olyan időszakot felsorolni, amikor teljesen
motiválatlan lettem volna, vagy feladtam volna mindenféle mélypont
ellenére. Vettem házat, eladtam házat, költöztem 240 km-ra, egyetemet
kezdtem, 3 másik sulit kezdtem, szerelmes lettem, szakítottam, újra
szerelmes lettem. Rengeteg volt a munkám, a feladatom és büszke vagyok
arra, hogy NEM ENGEDTEM EL a célokat, velük együtt a magamba fektetett
bizalmat sem.Mindenkinek
csak egy döntés kell, aztán persze jönnek hullámvölgyek, nehézségek és
kemény időszakok, de ha a cél tényleg fontos, akkor annak elérése mindig
az egyénen múlik. Feladni rohadt könnyű, kifogást gyártani mellé még
könnyebb.Végig
csinálni már valami egészen más lelki attitűddel jár. És minden ember
tiszta lappal indul, mindenkinek van esélye, lehetősége végig csinálni
vagy feladni. Hogy kiből lesz örökös feladó vagy kiből lesz sikersztori,
mindig egy emberen múlik: RAJTAD! Senki máson! Lehetsz sikertörténetes
vagy lehetsz kifogásgyártó. És lehetsz kifogásgyártóból végül
sikersztoris.
ÉS A FAL! Ami előtt annyiszor álltam Anyukámék udvarán .
A fal, ami őrzi a duci árnyékomat és a boldog új testképet is. A before
oldalon egy kétségbeesett lány voltam, aki nagyon akart változni. Az
after oldalon pedig ott egy küzdő: dietetikus(jelölt), edző(jelölt),
szakács(jelölt), sikersztoris, szerelmes lány. Az a lány, aki mindig is
lenni akartam!