www.duciforradalomsef.hu
info@duciforradalom.hu
Kosár
0
0 Ft

R.I.P. imádott zéró kólám

2019.01.30


Bármiről lemondok. A csokiról, a fehér kenyérről, az összes finom sajtról, a jégkrémről, a pudingról, túró rudiról, tényleg bármiről..... de a zéró kóla az marad. Nem tudok nélküle élni. Bár az egy érdekes felvetés, hogy nem tudok vagy nem akarok zéró coca cola nélkül létezni. Hm...

Így indultam a nagy életmódváltó tervemnek. Akármit elvehetnek a hűtőmből, de a kólámat nem adom. Vélelmezem, ezzel nem vagyok egyedül. Eleinte tökéletesen kordában tartva az étkezéseimet, ott virított még a zéró kóla hidegre hűtve a hűtőm erre alkalmas szekciójában. Mert én tényleg azt gondoltam, hogy a zéró cukor fogalma alapján ez az a 0 kalóriás ínyencség, amit büntetlenül tarthatok a "mit ehetek" listámon. Miért ne lehetne, ha egyszer KALÓRIAMENTES? Ugye? :)

Aztán elkezdtem tanulni a hormonális egyensúlyról, a koffeinről, az élelmiszerek alkotóelemeiről, a mesterséges édesítőszerek hatásairól és sarkalatos tényezőként megemlítem az ÍZRABSÁGOMAT is. Leginkább ezt tudnám a sorba állítani, ha rangsorolnom kellene a tényezőket, amelyek alapján vizsgálni kell az egész témakört.

Reformom elején tökélyre fejlesztettem egy csomó finomságot, amelyet fitt verzióban is el lehet fogyasztani egy egészségesebb életforma alatt. Gyakorlatilag naponta képes voltam arra, hogy új desszertet varázsoljak olyan köntösbe, amiről tényleg azt mondhatom, hogy ez bizony részese lehet az életemnek fogyás alatt és utána is, hiszen lecseréltem az alapanyagokat egy vércukorkímélő(bb) struktúrára. Mellette pedig természetes volt a kis hűsítőm.

De járjuk körbe alaposan ezt az egész ÉDES MÁMORT.... Mert kívülről habos, könnyed, hívogató egy cukormentes kókuszgolyó is, vagy egy krémtúró is, de egy túrófánk alternatív lisztből készített receptje is csábító. Hiszen reform. Hiszen nincs benne cukor, hanem csak édesítőszer.

Mind közül, amit édesen szeretek, legcsábítóbb még mindig a zéró kóla. Gyönyörű, kecses, formás alakú palackban. A mélyfekete tenger, amelyből árad az energia, amikor elcsavarom a kupakot, s a "kiszisssssszenő" hang felbontáskor máris pohár után kiáltok. Két kézzel körbe ölelem a derekát, megdöntöm az üvegpohár felé, aztán vízesésszerűen alámerül a citromkarika a pohár alján - a hullámzó hab alatt.

Persze, mindig sikerül felúsznia a felszínre, hiszen pár másodperc alatt sisteregve eltűnik a habzás, aztán a buborék tűzijáték arra kér, öntsek még, amíg elbírja a pohár pereme. Ekkor már óvatosan csurgatom, hogy a hab ne emelkedjen újra, megvárom, míg teljesen felér a citrom sárga húsa a pohár legtetejére. Egy lendülettel beleszúrom a szívószálat, ami úgy ugrik ki a sötét, pattogó hullámok közül, mintha az túl forró lenne számára. Pedig csak csiklandozza a szénsavbuborékok játéka. Ha jeget is tettem, hallom, ahogy csattog és omlik szét, mint a jéghegy. Hamar átjárja a jéghideg az üvegpoharam oldalát és amikor hozzá érek, már szinte odatapad a jobb kezem. Bal kezemmel becélzom a számba a bohókás szívószálat és két másodperc múlva a nyelvemet masszírozza a savas, édes, karamellás opera. Egyszerre zenél az összes pattogó buborék a nyelvemtől a szájpadlásomig, s amíg elér a torkomig a mámor, már szívom is a következő kortyot. Majd nyelek kettőt és a szemem is lecsukódik a gyönyörtől. Hangom akaratlanul felcsuklik. Mintha egy maratoni futóverseny céljánál érintene először víz, olyan érzés fog el. Frissítő, édes, kellemes, szenvedélyes ízorgia ez. És én tényleg ezt érzem.

Ezt csak az érti, aki szereti. Aki szereti, az hamar rabjává válik, pont azért, mert aki szereti, annak talán a legfinomabb cukormentes oázis.

De miért olyan finom? Miért annyira csábító?

Tények a kóláról

Az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) szenzációja volt a korábban csak "a nyugati imperializmus szimbólumaként" emlegetett üdítőital, a Coca‑Cola bemutatkozása. A Magyar Likőripari Vállalat bejelentette: a következő évben megkezdi a legendás márka palackozását. 1968-tól a kőbányai gyárban, kezdetben a bécsi Coca‑Cola iroda ellenőreinek heti rendszerességű látogatása mellett meg is kezdték a klasszikus, kétdecis üveg kontúrpalackok töltését. Ezzel a Coca‑Cola volt az első, a háború után Magyarországon előállított amerikai termék. Forrás: www.coca-cola.hu


Mi a kóla titka?

A 19. század nyolcvanas éveiben több száz olyan új ital született, amely azt állította magáról, hogy univerzális, mágikus erősítőszerként hat. Volt közöttük azonban egy, amely kiemelkedett a tömegből. Egy egyedülálló kólaital, amely frissítő és egyidejűleg élénkítő hatású volt. Nem meglepő, hogy ez a mágikus erősítőszer egy híres orvos kezei közül került ki, aki a kora reggeli órákban Savannah városának kikötőit fésülte át, és állandóan a tökéletes összetevők után kutatva a fűszereket szállító hajókra várt. Az orvost Dr. John Pembertonnak hívták. Van, aki azt mondja, még a saját gyermekei sem ismerték a recept pontos összetevőit. Mások azt állítják, nagy tételben rendelt olyan fűszereket, amelyeket aztán soha nem használt fel, csak azért, hogy a konkurenciát megtévessze. Amit azonban bizonyosan tudunk: az egyik napon John S. Pemberton végül megtalálta a tökéletes receptet háromlábú rézüstjében. Természetesen az összetevők megtalálhatók valamennyi Coca-Cola csomagoláson. Mindazonáltal az ott felsoroltak nem a titkos receptet jelentik. A világ minden tájáról származó, egzotikus fűszer- és növénykivonatok pontos keveréke a mai napig a világ leghíresebb titkos képlete. A Coca-Cola névvel Pemberton üzlettársa és könyvelője, Frank M. Robinson rukkolt elő, aki azért javasolta ezt, mert meggyőződése szerint jól néz ki a dupla "C" betű a különböző reklámfelületeken. Ő alkotta meg a mára világszerte ismertté vált logót is, amit az akkoriban közkeletű szépírással, az úgynevezett Spencerian scripttel vetett papírra. A márkához fűződő valamennyi védjegyjog tulajdonosa a Coca-Cola Company, amelynek székhelye az USA-beli Atlanta államában, Georgia városában található. Forrás: www.coca-cola.hu

Magyarországi választékban 94 különféle terméket kínálnak nekünk 18 méretben és összesen 201 féle kiszerelésben. Különösen büszke arra a magyar vállalat, hogy termékeinek közel fele alacsony cukortartalmú vagy cukormentes, így mindenki megtalálhatja az igényeinek és életmódjának megfelelő terméket.

HÁT ÉN MEGTALÁLTAM. LOL.

Egy kicsit az összetevőkről: 2.5 dl Coca-Cola 24 mg természetes koffeint tartalmaz, jóval kevesebbet, mint amennyit például egy csésze 25-30 ml-es presszókávé. Ha azt szeretnénk, hogy a koffein a legjobbat hozza ki belőlünk, napi 300 mg-nál ne fogyasszunk többet belőle! Forrás: www.coca-cola.hu

Akkor a matek tehát ez: 300 mg osztva 24 mg egyenlő 12,5. Vagyis ezen irányelv alapján én megihatnék 12,5 szer 2,5 dl kólát egy nap, hogy ne haladjam túl a napi maximumot. Az 31 dl. 2. LOL. 1 liter az 10 dl, vagyis nyugodtan megihatnék 3 liter kólát ahhoz, hogy még mindig a napi maximum koffein adagon belül maradjak - kivéve persze, ha mellette nem kávézom. 3. LOL.


Elhízás és cukros üdítők kontra mennyire hibás a kóla?

A coca cola egyértelmű véleménnyel van a témában:

Az elhízás sajnos az egész világon komoly kihívást jelent, ami nem vezethető vissza egyetlen tényezőre, és nincs is rá gyors megoldás. A legfontosabb minden esetben az energia-egyensúly megtartása, azaz, hogy az evéssel, ivással bevitt kalóriák és a mozgással elégetett energia mennyisége hosszú távon egyensúlyban legyenek. Fontos látni azt is, hogy az elhízáshoz hasonló globális problémák megoldásáért együtt kell lépéseket tennünk. Mi folyamatosan azon dolgozunk, hogy olyan termékekkel bővítsük portfóliónkat, amelyek a fogyasztók számára leginkább megfelelnek, éppen ezért kínálunk különböző, nagyszerű ízű üdítőitalokat csökkentett, alacsony kalóriatartalmú vagy cukor- és kalóriamentes változatokban, sokféle kiszerelésben. A termékeink címkéjén pedig pontos információt adunk arról, hogy mennyi cukor és kalória található az adott üdítőitalban, hogy mindenki megfelelően tudjon dönteni arról, hogy mit választ családja és saját maga számára. forrás: itt olvashatod

A zéró kóla is karamella ízű, így joggal érkezhet a kérdés, hogy akkor hogyan lehet mégis kalóriamentes. Erre egyértelmű választ kaptam, amit el is fogadok: "A karamell a kezdetektől, 1886-tól a Coke elengedhetetlen összetevője, ez adta sokáig a markáns, semmihez nem hasonlítható színét. Manapság ezt a színt már karamellszínezék (E150d) segítségével érik el, így lehetséges, hogy a Coca-Cola zero továbbra sem tartalmaz cukrot." Forrás: itt olvashatod


Önmagában vajon mivel van a baj? A kólával vagy az édes ízzel?


Gond inkább az édesítőszerekkel van. ÍZ-KÍVÁNALMAK tekintetében nincs különbség abban, hogy cukrot vagy édesítőszert kapnak az ízlelőbimbók. Az ezekkel készült ételt, italt szerintem ugyanannyira édesnek érezzük, mint a cukorral készült változatot. Az idegrendszeri hatások kutatásait érdemes vizsgálni, ugyanis a mesterséges édesítők nem azonos módon ingerlik az agyi jutalmazó központot. Azáltal, hogy az édes íz szétválik a kalóriatartalomtól, az étel elfogyasztása után nem alakul ki a fogyasztás utáni állapotra jellemző kielégülés, ezért többet eszünk/iszunk, hogy kompenzálja az elmaradt kielégülést. Az az elképzelés tehát, hogy kielégítjük az édes íz iránti vonzalmat, de közben nem fogyasztunk hizlaló kalóriákat, nem működik, mert a szervezet nem egyszerűen az édes ízt, hanem az ahhoz kapcsolódó fogyasztás utáni kielégülést preferálja. Ha ez elmarad, a kielégületlen szervezet többet követel.

ÉN KIMONDOM: ÉDES ÍZ FÜGGŐ LETTEM A KÖVÉRSÉGEM ALATT!

Nálam nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, a fogyókúráim jelentős részében az édes ízt kerestem még akkor is, amikor nem tudtam róla. És a büntetlenség leple alatt bátran, boldogan ettem sok édességet. Hiszen nem tettem bele cukrot, csak édesítőszert. És sokszor az állt a fogyásom előtt, mint akadály, hogy ezek voltak túlsúlyosak az étrendemben.

Az édes íz már önmagában is kivált egyfajta hormonreakció folyamatot, ami adott esetben lassíthatja vagy esetenként gátolhatja a fogyás folyamatát. Ugyanúgy inzulinválaszt indít el és ez egyfajta önámítás. Sajnos az édes íz éhséget generál. Elgondolkodtató az, hogy például a fitnesz modell kategóriában induló versenyzők miért nem készítenek a felkészülési idejükben desszerteket, miért nincs ott igazán édes ízű étel? Valószínűleg az van a háttérben, hogy az édes íz tovább fokozza az édességek utáni vágyunkat.

Ez nem túl fényes. Na de akkor mostantól soha többé ne egyek édesítőszeres, cukormentes finomságokat és nem ihatok saját érdekemben zéró üdítőt sem?

Ezen a kérdésemen sokat és hosszasan elmélkedtem, miután tényleg nagyon sokat olvastam és tanultam a témában. Ha nagyon szigorú akarnék lenni magammal, akkor azt kellene mondanom, hogy saját érdekemben nem eszem többé édes dolgokat. Na de ezt kivitelezni lehetetlen egy életen át és pont azért szeretnék életmódot váltani hosszú távon, hogy egy egyensúlyt kialakíthassak. Vagyis véleményem szerint az a megoldás, ha az édesség, édes íz iránti vágy esetén egyfajta uralmat helyezünk a vágyak fölé. Magyarul: nekünk kell irányítani. Kontroll. Így is mondhatnám.


S akkor a mélyfekete szerelmemmel folytatott viszonyomat úgy kell tekintsem, mintha csupán egy titkos szerető lennék, aki némi légyottra rendeltetett alkalmanként. Fájó szívvel veszem tudomásul, hogy ez függőség az édes íz iránt. Finom, mert egyszerűen nekem finom és kész. Azért tudom, hogy finom, mert egyébként semmilyen más fajtája (sem a sima cukros, sem a light, sem a citromos, sem a vaniliás, sem a cseresznyés) nem ízlik és különösebben más márkák édesítős verziója sem foglal helyet a polcomon. De igazából az édes, cukros, gyümölcsös, szénsavas üdítők sem. Ha választhatok, mindig a mélyfekete ragadozót veszem le a bolti polcokon. Tehát ez tényleg egy kivételes szerelem. Még akkor is, ha tudom, hogy függök tőle, hogy odáig vagyok érte... minden összetevőjét vizslatva is ugyanezt tudom mondani.

Életviteli javaslatokat és gondolatokat fogalmazok meg mások felé, így egyértelmű, hogy tudnom kell kontrollálni ilyesfajta vágyaimat és másokat is erre kell buzdítanom. De ember vagyok, őszinte és nem rejtem véka alá az én gyengeségeimet sem. Az egyetlen múltból hozott bűnös élvezetem ez maradt az összes cukros, feldolgozott élelmiszert és alkotóelemet hátrahagyva. DE! Tény. Az irányítás a kulcs. Ugyanis életmódváltásom tekintetében egy százalékos skálán mérve a múlt és jelen vizsgálati eredménye nálam ez:

Régen: 100%, naponta fogyasztottam, literszámra és kiszerelését tekintve a 2 literes volt az általános megfordulása a konyhámban szuper packokban. Minden étkezés része volt reggeltől késő estig, legyek bárhol.

Ma: kb. 5%, nem naponta fogyasztom, ha mégis iszom, akkor egy étkezés mellé (ebéd a legjellemzőbb) és max 1-2 pohár. Ha veszek, nagyon sokáig a kamrában ácsorog a polcon és alkalmanként megkívánom. Azt állítom, hogy ebben vagy zéró tolerancia van, vagy sosem lehet teljesen letenni. Amikor vendégséget hívok, kicsit kihasználom, hogy legálisan kínálom és csenek belőle 1-2 pohárral, de pont abban rejlik az erőm, hogy ezek alkalomszerűek és nem rendszeres velejárói már napjaimnak. Ez pedig nagy szó korábbi életvitelemhez képest, amikor házasságban éltem a hűsítő veszedelemmel.

Hobbi Colaholista vagyok. 4. LOL. Az már csak hab a tortán, hogy légvonalban 500 méterre lakom a C.C. Magyarország gyárától és naponta látom a fekete óriás tartályt és kb. 300 piros, matricázott autót a gyár udvarán. 5. LOL. Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között le tud szokni. Még jó, hogy nem dolgozom a gyárban. Nekem nem jönne jól egy esetleges dolgozói kedvezmény (bár nem tudom, van-e ilyen cafateria elem). 6. LOL.

Ami pedig abszolút hab a tortán, az az USA imádatom.

Évente szembesülök vele, hogy Amerika tényleg a kóla őshazája. 1 hete vagyok az államokban és egy itteni szupermarket kínálata vetekszik a hazai, magyar boltok kínálatával. OMG. LOL.