A legfontosabb érvem a reggeli
mellett és ez kivetíthető a teljes napi étkezésre: a RENDSZER. Az a bizonyos tervezett, tudatos, előregondolt
FELKÉSZÜLÉS, ami keretekbe szorítja a
napi energiabevitelemet és energia ellátottságomat.
A reggeli fontossága kiemelkedő, mert
feltölti az energiaraktárakat, amelyek az éjszaka folyamán megüresedtek. Az
emberi szervezet önműködő folyamatok révén akaratunktól függetlenül végzi a
dolgát: lélegzünk, gondolkodunk, alszunk, beszélünk, mozgunk, dobog a szívünk,
folyik a vér ereinkben. Ehhez energia kell a szervezetnek. Csak táplálkozás útján tudjuk ezt biztosítani, ezért
nem kérdés: enni kell. Különös
tekintettel egy nagyobb
súllyal bíró embernél, hiszen
nagyobb testet sokkal nagyobb energia és munka
megdolgoztatni.
A reggeli elhagyása egyáltalán nem javasolt
túlsúlyosok számára. Sokan esküsznek az időszakos böjtre, amikor időablakokban
étkeznek és ezt még irányzathoz sem kell kötni. Azok esetében, akiknek van
egészségügyi problémájuk, pl. a cukor és/vagy inzulin értékek a normálistól
eltérnek, ha magas vérnyomással küzd valaki, hormonális problémák nehezítik a
mindennapokat, nem érdemes orvosi utasítás hiányában önszorgalomból olyan
diétás módszereket beiktatni, amelyek vércukorszint leeséshez vezethetnek. Hosszú
ideig tartó étkezésmentes időszak egy túlsúlyos ember számára nem célozott. De
még egészséges embernél sem.
A mai irányzatokkal az a baj, hogy létrejönnek. Aztán sokan indok nélkül követni
kezdik azokat. Bennem mindig
felmerült az a kérdés, mi jó abban, hogy valaki szánt szándékkal nem eszik
délutánig. Ez magánvéleményem és most már szakmai véleményem is, picit sem tartom jó tanácsnak egy
elhízott test esetében, ahol energiahiány nélkül még nehezebb a létfunkciók ellátása.