Sikerült!
Semmire nem vagyok ennyire büszke, mint erre. Ma tudtam meg az eredményt, sikeresen levizsgáztam. Csoportos fitnesz instruktor
lettem, így elkezdődhet utam az edző pályán is. Jövő héten a
bizonyítványt is kézhez kapom, a legméltóbb helye lesz a szekrényemben. Bevallom,
életem legnagyobb megpróbáltatása volt ez, hiszen antisportolónak
számítok. Egész életemben kerültem a sportot, tesiből fel voltam mentve
középsuli végén, lusta voltam és kövérségem csúcspontján mindenre
gondoltam, csak épp arra nem, hogy én egyszer edző leszek.
És mégis...
Több dologról szólt ez.
1-- A múltbéli lányról......aki
egykoron voltam: kifogásaimban és önsajnálatomban fürödve örökké
kerestem a kiskaput, hogyan NE adjak bele mindent. Az összes "majd
holnap" vacsorám erről árulkodott: nem tettem meg mindent, amit igenis
meg kellett volna tennem. Sokan vagyunk ezzel így, az élet sok-sok
területén.
2--
Azokról, akik kinevettek, sosem hittek bennem és arra vágytak, hogy
belebukjak ebbe az egészbe, ami a testem átalakítását illeti......
Bizonyítani akartam a világnak, hogy egy sebzett, 170+ kilós lánynak
igenis lehetnek merész álmai és igenis ki tud bújni az örökké kövér lány
szerepből. Szinte hihetetlen, szinte elképzelhetetlen sok ember
számára, hogy egy ilyen lányból egyszer "normális" legyen, ezért
kétkedve fogadták oly sokan azt, hogy valaha is az utam végére érek.
3-- Az engem támogató közösségről és a családomról......Mert
bár volt bőven, aki bántott, kinevetett vagy gonoszkodott, de azért a
környezetem java része végig szurkolt, mellettem állt és az igazán közel
állók minden erejükkel támogattak is engem. Legalább annyira akarták,
mint én. A családom (a szüleim és tesóm), a szerelmem - Vendel, a
barátaim és TI, a Forradalmárok. Mérhetetlen hála van bennem, amiért
rengeteg oldalról kaptam biztatást, erőt, bátorítást, segítséget,
támogatást. Nélkületek sosem ment volna. Köszönöm Anyukámnak (Erika Németh)
és Apának, hogy az összes próbálkozásom alatt erőtökön felül
igyekeztetek észhez téríteni. Minden műtétnél aggódva asszisztáltatok,
befogadtatok, amikor az álmaim után kajtatva még a lakásomat is eladtam,
vigyáztatok a Kutyagyerekekre és a létező összes módon mellettem
álltatok. Köszönöm Vendel,
hogy 100%-os erőbefektetéssel mellettem, helyettem menedzselted a
feladatokat, páromként óvtál, ápoltál és persze tűrtél minden hisztimet.
Nem nevettél, amikor a koreográfiáimat mutogattam, sőt, velem együtt
csináltad, hogy imitáljuk a vizsgaszituációt. Köszönöm az összes
Forradalmárnak, Nektek, akik minden posztomra nyomtatok egy lájkot, egy
szívet, egy ölelést, néhány szót vagy mondatot, amivel a hitemet
növeltétek.
Nem volt egyszerű.
Egy
testedzéssel kapcsolatos képzés igenis nehéz, főleg annak, aki nem
csinálta ezt fél életében. Fárasztó, megterhelő és kérdésekkel teli.
Átlátni a passzív és aktív mozgatórendszerünket, az élettani &
energianyerési folyamatokat, az edzésmódszertanban és csoportos
edzéstartásban helyes szabályokat megtanulni, elsajátítani felelősség és
komoly feladat. Elméletet & koreográfiát, helyes testgyakorlat
kivitelezést tanulni éjjel-nappal, megállás nélkül nehéz volt.Mindennél jobban akartam ezt. Jobban, mint 17 éve a közgáz diplomámat, mert ebben benne volt mindenem, legfőképp a céljaim.Bánthat
bárki, mondhatja akárki, hogy kövér voltam, hegekkel borított a testem,
de ebben óriási küzdelem van. Ez pedig az én harcom volt, amiben
leginkább magamnak dolgoztam. 38 éves vagyok. Mondhatnánk, hogy elég későn láttam meg a fényt.
De mottóm, melyet 5 éve fogalmaztam meg, mindvégig elkísért és a helyemen tartott:
ÉLETED BÁRMELY PONTJÁN DÖNTHETSZ ÚGY, HOGY MINDENT MEGVÁLTOZTATSZ. ...
Kaptam Vendeltől egy szerencsesütit ennek örömére. "Sokat ígérő korszak köszönt be számodra, mely már rég esedékes jutalmakat tartogat..."Nekem
nem kell sok minden, csak végre harmónia önmagammal, mert ez magában
hordoz minden mást, amire szükségem lesz életem maradék idejére.
