Test | Lélek | Elme | Önmagad társa TE vagy

Ezeket persze akkoriban nem tudtam azonosítani egyértelműen, hiszen benne éltem egy kövérségi depresszióban, ezáltal nem láttam magam kívülről. Amikor megismerkedtem a coaching technikákkal és jómagam is elkezdtem az önismereti képzéssel mélyen foglalkozni (elsősorban önmagam miatt), akkor egyre világosabbá vált, hogy természetesnek hitt negatív állapotokban éltem. Nem éltem meg problémaként, együtt tudtam élni egy sor ilyen negatív körülménnyel és elfogadtam, beletörődtem, de sokszor észre sem vettem, hogy milyen bonyolulttá teszem a saját életemet.

Kétféle ember él körülöttünk: az ismeretlen emberek és a közvetlen környezet (család, barátok, kollégák, ismerősök). Kövérlétem alatt mindig is tudtam, hogy ezt tovább boncolgatva kétféle embertípus vélekedik rólam: az egyik csoport legalább egyszer célzott rá vagy konkrétan a szemembe is mondta, hogy fogynom kellene (tehát kövér vagyok), a másik csoport pedig soha nem mondta a szemembe, de a hátam mögött gondolta vagy mondta, hogy kövér vagyok. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem blogolni. Változásra nem hajlandó kövér lélekkel homokba dugtam a fejem és egy sajátos világot alakítottam ki magam számára, ahol képes voltam begubózni és egyedül megbirkózni a kegyetlen világgal. Azzal, hogy nincs rám való méretű ruha a boltokban, azzal, hogy visszautasít egy-egy partner a szerelemben, azzal, hogy gyenge pontom mindenki számára nyilvánvaló testi adottságaim okán. Ahogy a nyilvánosság elé léptem, szembesültem azzal, hogy az én sajátos kis rózsaszín habcsók világomba nem engedtem be idegen energiákat és a zabálásokkal töltött estéim alatt CSAK ÉN VOLTAM jelen. Senki nem bánthatott, senkinek nem kellett megfelelnem.

Ahogy bemutatkoztam a közösségi hálón blogommal, azonnal megjelentek azok a nem várt erők, amelyek bemutatták nekem, milyen kegyetlenek az emberek. Legalábbis egy részük. Barát, kolléga, szomszéd, közeli ismerős, de mind közül leggaládabb a teljesen ismeretlen emberek csoportja. Az első őszinte posztjaim arról szóltak, miért híztam el és mennyire szeretnék ezen változtatni 150 kilósan. A kommentek nagyjából 90%-a nagyon kedves és biztató volt, de az ember természeténél fogva sokkal fogékonyabb a rosszra, így az a 10%, aki leplezetlenül hívott dagadéknak, kövér disznónak, hájpacninak, sokkal jobban fájt nekem, és sorra kaptam a "nem kellett volna zabálni" intelmeket. Ez a 10% minden poszt alatt kifacsarta a szívemet. Semmi mást nem akartam, csak változni, mégis folyamatosan bántottak, megaláztak, szemrehányást tettek.

A következő pofon akkor ért, amikor már iskolarendszerű táplálkozástudományi képzések, edzőképzés és valós fogyási sikerek után eldöntöttem, hogy feladok mindent és azzal szeretnék foglalkozni, hogy másoknak is segíthessek kikerülni ebből az állapotból. Ekkor a 90% pozitív komment is lecsappant és az addigi biztató, köszönő és dicsérő kommentek egy része átváltott "ez is csak a pénzről szól" hadjáratba. Pedig semmi mást nem tettem másképp, mint azelőtt, amikor egy-egy ingyenes e-book-ot megírtam. Ingyen mindenki imádta. Amikor hivatásom mögé vállalkozást építettem a nulláról, akkor már "nem volt elég jó a tudásom" sokak számára. Nem is hittek benne, hogy ezt sokáig fogom csinálni. Én mindvégig hittem magamban és életem legnagyobb küzdelme volt bekerülni az egyetemi orvosképzésbe. Rajtam kívül senki látta azt, amit végig loholtam. Edzőképzést, emelt szintű érettségi felkészítőt csináltam egyszerre, 7-ből 7 napom azzal telt, hogy bizonyítsak, ez a pálya nekem való és akkor is végig küzdöm magam ezen, ha ájultan esek össze a fáradtságtól. És a negatív energiák továbbra sem hagytak békén.

Pont azért álmodtam kettő stratégiát az életvitelprogramba, hogy mindenkinek meg tudjak felelni. Ezáltal önmagamnak is. Szerettem volna minél több információt és tudást ingyen adni, ezért összesen 3 ingyenes könyvet írtam, a legutóbbi 188 oldal lett és minden tudásom, lelki-testi-táplálkozási intelmem benne van. Aki egy fillért sem akar költeni életmódprogramra, mindent megtalál benne, ha tényleg fogyni akar. Aki pedig ennél sokkal szorosabb kontrollt akar, az választhat mentorául. De sajnos a negativitás és az információ nélküli sárdobálás az internet világában mindenhol aktív. A negatív kommentelők 100%-a nem járt utána annak, hogy van ingyenes könyvem, amit le tudnak tölteni és használhatnak valós információkkal, valós gyakorlati tanácsokkal, példákkal, minta étrendekkel.

Ezért a 3 év alatt szép lassan megfogalmaztam magamban ÓRIÁSI feladatként megélve, hogy NEM TUDOK MINDENKINEK MEGFELELNI. És nem tudok segíteni olyan embereknek, akik nem hagyják. Ezt olyan személyiséggel megtapasztalni és megtanulni, amivel én rendelkezem, különösen nehéz (volt).

Nagyon sok ember - köztük ismerősök is - kételkedtek abban, hogy kitűzött céljaimat el fogom tudni érni. Régebben ezt nem értettem. Ma már pontosan átlátom, hogy rendkívüli módon irigyek voltak arra, hogy elég bátorsággal rendelkeztem a pénzügyi szférából való kirobbanásra és mertem az álmaim után menni. A sikeres változás mások szemében szálka, mert saját sikertelenségeiket felszínre hozom és csak akkor képesek saját maguknak felmentést adni, ha engem gyengíteni tudnak. Ebből merítenek erőt, ettől érzik magukat jól. De ezt megtanulni és figyelmen kívül hagyni pokolian nehéz küldetés. Miközben mindenki azt várja, mikor buksz el, 100% felett kellett teljesítened, hogy bebizonyítsd, nem nekik lesz igazuk.

Míg ezt megtapasztaltam, egy sor gondolatot megtanultam önmagamról, a célokról, a motivációról. Ami másoknak felesleges hülyeség, nekem életmentő tudatosság lett: tervezni és rendszert építeni az életemben a legjobb döntés volt, amit meghozhattam, mert olyan mankót állítottam a kezeim alá, amivel fel tudtam állni a legmélyebb depresszióból és a legnagyobb testsúlyból való kiúthoz irányítottak.

Az idegen embereken túl a közvetlen környezet is folyamatosan hátráltatott, sokszor akaratukon kívül bántottak emberi természetüknél fogva családtagok, barátok, ismerősök. Mindannyiótoknak ismerős lehet az, amikor évekig piszkálnak azzal, hogy fogyj le, és amikor tényleg mindent megteszel érte, akkor meg az a legnagyobb bajuk, hogy önmagaddal foglalkozol. Erre mindenki által ismert népszerű példáim vannak az étkezésre:

1. Te tényleg jól laksz ezzel a kajával? A nyulak esznek ilyeneket!
2. Úgy sem fogod kibírni, hogy csak ezt egyed!
3. 2 hétnél tovább nem hiszem, hogy ezt bírni fogod!
4. Ugyan már, egyél egy sütit, nem ez fog megártani!
5. Most komolyan ezt fogod enni?
6. Direkt neked sütöttem! Komolyan nem eszel belőle?
7. Nem tudsz normális kaját főzni? Csak ilyen van?
8. Nem kell enni és mozogni kell! Ennyire egyszerű!
9. Te nem ehetsz ilyet? Tényleg nem?
10. Meddig fogod még ezt csinálni? Nem unod még ezt a kaját?