Elhízásom gyökere, az engem körülvevő káosz epicentruma az életem rendszertelenségében született meg. Nem tekintettem soha a kötelező dolgokat kötelező érvényűnek, legyen szó az íróasztal vagy épp a kamra átláthatóságáról, a ruhásszekrény élére hajtott ruháiról, a havi csekkek időrendben gyűjtéséről, a havi kiadások összeírásáról. Ahogy esik, úgy puffan elvek mentén kicsit tojtam sok mindenre. Ez azt jelentette, hogy időről időre rám tört a rendrakási kedv, amikor bútoráruház kirakati szobáira hasonlító módon élére helyeztem a tárgyakat és párnákat a szobáimban, de ahogy az lenni szokott, ez a hetek életszaga mellett újra és újra összevisszaságba fulladt. Köszönhető volt ez annak, hogy rohantam, dolgoztam, de annak is, hogy nem igazán érdekelt az életem központi szervere. Nem egy fej irányította a napjaimat, hanem mint egy főnök nélküli munkahelyen, fejetlenség uralkodott. Ennek egyenes következményes volt a kapkodás, a "nem találok soha semmit", az "elfelejtettem ezt is meg azt is" felkiáltások tömkelege.
Nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy belássam, ez az egész életmódváltás a pillangóhatás elvén alapul, valamelyest efféle módon változik meg az életem azokon a területeken, ahol nem is számítok rá, csupán azért, mert megváltoztatok apró, más jellegű szokásokat magam körül.
Pillangóhatás: A pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. (forrás: wikipédia)
Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon...
Sokszor hallottam már ezt másoktól is, de amíg én magam nem tapasztaltam meg, addig nem éreztem ennek komolyságát. Az életünkben ugyanis minden mindennel összefügg, mindenre mindennek van hatása. Ha valamiben másképp kezdünk el viselkedni vagy szokásokat kialakítani, azok bizonyosan változó hatást fejtenek ki életünk más területeire, de még a közvetlen környezetünk életére is.
Amikor rettentően mélyen voltam és az utolsó fogyási kísérletbe kezdtem bele, kiterítettem a lapjaimat az asztalomra és számot vetettem minden olyan tevékenységen, szokáson, ritmuson, amelyben és ahogyan viselkedtem. Mindig arra hivatkoztam, hogy a napi 24 óra számomra kevés, ezért időt kell ahhoz találnom a saját életemben, hogy legyen időm a lehetetlenre: megváltoztatni mindent! Persze nem egyszerre, hanem fokozatosan, megismerve a lehetőségeket, határokat és a gyengeségeimet egyszerre. Ha nincs időm soha semmire (a zabáláson kívül), meg kell vizsgálnom, hol tudok helyet csinálni ahhoz, hogy legyen elég akaraterőm stresszforrások nélkül lefogyni.
Anno felismertem, beismertem, bevallottam magamnak: KÁOSZ az életem. Minden körülöttem.
Egyszerű, bagatell dolgok, amelyek egymásba kapaszkodva úgy alkotnak egy nehezítő glóriát a fejem fölé, hogy nem kapok alatta levegőt. De ha nem jutok elég levegőhöz, lyukat kell keresnem, kiutat kell találnom.
A káosz legnagyobb mérőegysége a STRESSZ, az ingerültséget és feszültséget okozó tényezők együttes viharfelhője, ami nem csillapodik. A stressz, ami miatt éhes vagyok, ami miatt másokkal ingerülten beszélek, ami miatt kapkodok, ami miatt dekoncentrált vagyok, ami miatt elfelejtek fontos dolgokat, ami miatt nem tudok aludni, ami miatt örökké jár az agyam.
A stressz jelentős részét nem külső hatások, hanem saját nemtörődömségünk vagy épp önfeláldozó személyiségtípusunk idézi elő, azaz mi magunk vagyunk kiváltó okai. Mi, vagy a szokásaink, esetleg a gondolkodásmódunk.
Tiszta lapot vettem magam elé és eldöntöttem, bármit is írjak rá, azzal szembe nézek és nem fogok rajta szörnyülködni.
Mi okoz számomra stresszt, amit valójában én generálok?
Nem tudok nemet mondani. Folyton félbeszakítanak, újabb és újabb feladatokat kapok a nyakamba pusztán azért, mert állandóan önfeláldozó vagyok és csupán szeretetből, a béke kedvéért vagy kedvességből megteszek bármit, ami másnak örömet okoz, amivel másnál előnybe kerülhetek (utóbbinál sok esetben csak gondoljuk, de a valóság ettől távol áll).
Állandóan halogatok dolgokat. Mindig azt érzem, hogy ami nem sürgős és nem fontos, az ráér. Aztán persze már annyira elmaradok ezekben a feladatokban, hogy a sürgős és fontos vészvillogó szirénázik a vállamon.
Nincs ütemtervem. Soha nem tervezem meg előre a napokat, a hetemet minden apró tényezővel színezve. Csak egy-egy számomra igen fontos dolgot tudok betáblázni (pld. egy szülinapi buli vagy egy céges meeting). De nem látom át a konkrét teendőket, az időpontokat, a fontos és sürgős feladatok egymáshoz viszonyított időkereteit. Emiatt állandóan tolom a feladatokat és folyton csúszásban vagyok a határidőkkel.
Az utolsó helyen vagyok a sorban. Mindig minden és mindenki fontosabb nálam. Nincs bebetonozott feladatom, amit soha senki kedvéért nem változtatok meg (eltekintve nem várt esetektől). Mindenkinek közbejöhet valami, bárki megkérhet engem bárkire, azonnal fel tudom borítani az aktuális tevékenységemet és számomra igen fontos életfeladatokat nem tudok végrehajtani. Ezért nem is csinálom meg ezeket. Soha. Mert inkább vagyok Anya, feleség, barát, testvér, MINT ÖNMAGAM.
A fogadalmaimat, céljaimat soha nem követem nyomon. Kimondom és ezzel már porrá is lett. Kipukkan mint egy szappan buborék. Ez szorosan összefügg azzal, hogy nincs konkrét céltáblám, céltervem, időszakos tervezésem, ütemtervem. Nem tartom számon azt, mit szeretnék elérni, sodródok az árral és hagyom, hogy a dolgok elmenjenek mellettem. Így évről évre tudom halasztani az elhatározásaimat (pld. a fogyást).
Nincsenek rendszerezett dolgaim vagy azokat nem veszem komolyan. Ez értendő a háztartásra, a kiadásokra, az éves szervizelésekre, orvosi vizsgálatokra és bármi egyébre. Rendszeresen teszem félre a súlyadó csekket, utolsó utáni pillanatokban megyek be a bankba kötelező átvilágításra, csak akkor megyek orvoshoz, ha fáj valami, nem ütemezek kellő odafigyelést az adminisztratív, banki, közmű feladatokra. Hirtelen nem is tudom, hol van a kazán szerviz aktája. Mikor kell fizetnem legközelebb casco-t? Miért jött elmaradásról szóló felszólítás a UPC-től?
Gyakran nem teszem vissza a dolgokat a helyükre. Sosem találom az épp keresett blúzomat, mert megint összevissza pakoltam mindent a gardrób polcokon. Nincs meg a fekete lakk cipőm párja, pedig úgy emlékszem, odatettem az alsó polcra. Nem találom a kesztyűmet, tavaly láttam utoljára.
Nem veszem komolyan a főzést és a tervezést, de sportot sem. Tudom, hogy neki kéne állni a tervezésnek és a menü összeállításnak, de lusta vagyok hozzá. Majd jövő hétre bevásárolok és összeírom, mit fogok enni. Ma még rendelek valamit. Megvettem a havi bérletet a fitnesz terembe. 1-szer voltam, mindjárt lejár a 30 nap, ez is kidobott pénz volt. Jó még az a protein por a kamrában, mikor is bontottam fel? Azt a zsírégetőt is megvettem, de még a fólia is rajta van a kupakján. Jó még ez egyáltalán?
Miután szembesítettem magam azzal, hogy hány területen tudok saját magamnak stresszt előidézni, fel is soroltam konkrét eseteket, hogy egyértelműen meg tudjam fogalmazni, milyen fix változtatásokat kell eszközölnöm:
Közmű csekkek. Gyakran hánytam be őket az előszoba szekrénybe a "majd" foglalkozni kell ezzel is elv alapján, aminek az lett a következménye, hogy gyakran határidőn túl, a hónap utolsó napjaiban fizettem be a számlákat. Nem érdekelt igazán. Tudtam, hogy pár nap csúszás nem érdekel senkit, elmaradásom nem lesz, majd befizetem, mikor eljutok ehhez a feladathoz. De ez valahol a lelkem mélyén mindig is stresszelt, mert a hónap legalább 10-15 napján eszembe jutott: ezt is meg kell majd csinálni, ne felejtsd el! Persze mikor ki akartam fizetni egy csekket, hirtelen sosem találtam a belépési kódokat az online felületre, se a csekket, amin rajta van az ügyfélkód, stb.
Fogyókúra terv. Túl kellene már jutni az elméleti frázisokon, a gyakorlati tervezésen át a fizikai megvalósításig. Nem elég fejben tudni, hogy nem kellene venni kakaós csigát, nekem kellene otthon főzni és nem hiányzik az a zéró kóla sem az ebédhez. Meg kellene már érkezni arra a pontra: hogy csináljam!
Ne gondolkodj, csináld elv. Túlkomplikáltam, túlterveztem, túl agyaltam mindent a fogyás körül. Ha belekezdtem valamibe, állandóan megkérdőjeleztem, hogy biztos jó-e az irány anélkül, hogy kitartottam volna legalább mondjuk 3 hónapig. Sosem jutottam el agyilag arra a pontra, hogy adjak elég esélyt és időt magamnak a valós eredményekre. Megfőztem napokra, majd egy újfajta fogyási elmélet elgondolkodtatott. Lehet, hogy az volna a jó út nekem és nem az, amit most csinálok? Mit tegyek? Ez pedig kellő felmentést adott arra: hogy hagyjam abba azt, amit csinálok és ne csináljak semmi jót, ami elősegítené a fogyásomat, hiszen most épp új tervet készítek inkább.
Kupi volt a szekrények ajtaján túl. Mindig összepakoltam mindent egymás hegyén-hátán a szekrényeimben és persze, hogy soha semmit nem találtam. Hajlamos voltam a felhalmozásra, mindenből többet vettem mint kellene, hogy tuti legyen otthon. Aztán persze mindig szemetesben landolt a felesleg. Tudatosságot nem vittem a vásárlásokba, az otthoni rendszerezésbe.
Sport. Világot megváltó sportoló akartam lenni egyik napról a másikra. Aztán a túledzettség vagy épp a rutin hiánya hamar demotiválttá tett. Ezért rendre pénzkidobás lett minden fitneszbérletem. Ha pedig megvettem a legdrágább futócipőt és indoor kabátot, tuti, hogy max 2-szer hordtam, aztán elő sem vettem.
És hogyan lehetett nálam is pillangóhatás 3 év alatt?
Nagyon sok elfecsérelt év után töredéke idő alatt megtapasztaltam, hogy az általános rend és rendszer az egész életvitelre kiterjesztve nyugalmat, átláthatóságot, kiegyensúlyozottságot hoz és jóval kevesebb stresszel jár.
A mindennapi életünkhöz nem kell sok dolog, amit havi szinten kell ismétlődően csinálnunk ahhoz, hogy sokkal rendszerezettebb legyen a környezetünk, benne az eltöltött időnk és kevesebb idegeskedéssel járjon minden.
Háztartás. Újraterveztem az egész lakás rendszerét. Mit hol tárolok, hogyan tárolom, miben tárolom. A szekrényekbe tároló dobozokat vásároltam (jysk, obi, kika, ikea, praktiker, tesco, aldi, lidl kínálata ebben bárki számára segítséget adhat) és egy kézre álló módszer alapján találtam helyet mindennek: ágyneműk, törölközők, fehérneműk, trikók/pólók, otthoni nadrágok, alkalmi nadrágok, akasztós holmik.
Közművek terén is kellett a rendszer. Trehányságomat kinőni nem tudom. Ezért amiben csak lehet, váltottam online számlás rendszerre (hogy ne fizikailag kelljen tárolni az érkező leveleket) és készítettem egy darab külön e-mail címet az összes közműnek, amire érkeznek a havi értesítők az elkészült számlákról és minden értesítés jön ugyanide: áram, víz, gáz, mobiltelefon, tv, autó biztosítás, lakásbiztosítás, bank, távfelügyelet, szemétszállítás. Lett egy kis füzetem, amiben egységesen felírtam minden fontos adatot: ügyfélszámok, gyári számok, szerződésszámok, ügyfélszolgálatok telefon elérhetőségei. Minden egyes szolgáltatónál regisztráltam online felületre is, hogy egyszerűen lekérdezhessem az aktuális egyenlegeket, óraállásokat, stb. Ahol tudtam, mobil applikációt is beállítottam. Elkerülve a rendszeres csúszást, ma már havonta egy napot táblázok a naptáramban, amikor rászánok fél órát arra, hogy ezeket egyesével átnézem, bankkártyával kifizetem (bankos múltam okán a csoportos beszedés lenne a legegyszerűbb, de pont bankos múltamból kiindulva, jobb ha előbb megnézem a számlákat, mert ha ennyire automatizálnám, rá sem pillantanék a készült kivonatokra), e-mailben címkézem saját mappába az érkező leveleket szolgáltatók szerint. Erről a kis füzetemben nyilvántartást vezetek. December hó pipa. Havi egyszer foglalkozom ezzel, ezért soha nem agonizálok azon, hogy "nehogy elfelejtsem", mert tudom, hogy be van táblázva havi egyszer. Ez lehet, hogy valakinek "nevetséges", mert magától értetődő kéne legyen... hát lehet rajtam nevetni, nem szégyellem, hogy tisztában vagyok ezzel a hibámmal: elveszem a feladatban és tolom, s ezt elkerülvén inkább feladat listázom.
A konyhában, a hűtőben, a kamrában is mindennek helyet és rendszert alkottam az edények tárolásán át a fűszeres üvegekig.
Naptár, feladatok, tevékenység lista. Nagyon sokan legyintenek arra, hogy ez a világ legnagyobb hülyesége, sőt, gyakran hallom azt is, hogy "nekem nincs időm listák vezetésére...". Ameddig jómagam nem kezdtem el ezeket gyártani és használni, én is ezt gondoltam. Aztán, ahogy feleszméltem azon, hogy az ember lánya a saját életébe beletemetkezve mennyi feladattal találkozik csak egy nap során, ennél fogva képtelenség mindent időben és emlékezetre megcsinálni. Szerintem a listák vezetése, legyen az papíron, mobil applikáción vagy egyszerű határidőnaplóban egy tudatos és felelősségteljes módszer, mert attól mentesíted magad, hogy mindent fejből kelljen tudnod. Ha Anya vagy, ha karrierista nő vagy, ha egyszerre mindkettő vagy, nem csoda, hogy néha azt sem tudod, melyik ujjadat harapd le először. De pont itt érkezik a veszélyforrás: minden és mindenki fontosabb lesz saját magadnál és a végén mindig a sor végén fogsz kullogni örökösen IGENT mondva mindenre magadon kívül.
Nemet mondás művészete. NEM! NEM! NEM! Majd akkor, ha ráérek. Majd akkor, ha azt megcsináltam, ami nekem fontosabb. Majd akkor, ha nem vesz el tőlem időt mástól. Majd akkor, ha a saját feladataimmal végeztem! Igen, majd akkor változtatok a számomra betervezett ütemterven, ha azt úgy ítélem meg, hogy saját feladataimnál fontosabb. De akkor az nyilván nekem is fontos lesz. Minden más esetben igyekszem a saját céljaimat előtérbe helyezni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy kiegyensúlyozott és lelkileg erős és stresszmentes életet élhessek.
Fogyás. Most akkor akarom vagy nem akarom? Sokáig csinálgattam, döcögtem, eredménytelenül vagy örökös visszaesőként. Be kellett látnom: nem csináltam. Nem akartam eléggé. Ezt nem tudtam ragozni. Nem tettem meg mindent, ami tőlem telhető volt. Ezért változtatni csak egy dolgon kellett: ami rajtam múlik, azt meg kell tennem.
Céljaim nyomon követése, tervezés, akcióterv. Ma már 90 napokra tervezek, mert ez az az időtáv, amíg adott évszakon és időintervallumon belül időarányosan képesek vagyunk belátni, milyen lehetséges feladataink lehetnek. Látjuk előre az ünnepeket, a születésnapokat, a munkahelyi sajátosságokat, határidőket, utazásokat. Ezért tudunk tervezni. Mindig olyan célokat tűzök ki, amelyek feladataim elvégzéséhez szükségesek, álmaim eléréséhez nélkülözhetetlenek. Fontos, hogy a 3 hónap végén megnézzem, mit értem el, mit valósítottam meg, mit nem.
90 napos tervezés, a rendszerem alapja
Az életmódváltás legnagyobb ellensége a motiváció lankadása, a célról való fókusz elvesztése, a célirányos tervezés hanyagolása, keret és időhatárok nem felállítása.
Annak feltétele, hogy a motiváció életben maradjon, kell a tervezés. Miért fontos ez? Hogyan kell csinálni? Hogy nézzen ki?
90 napos időintervallumban az ember lánya nagyjából tudja, mi várható. Hiszen az éghajlat, a hónapok, a munkahelyi rutin, a magánéleti és családi szokások egy keretet adnak. Pld. most lesz egy karácsonyi időszak, januárban pld. lesz szülinap, februárban lesz egy vizsgád, márciusban el fogsz utazni, stb, stb, stb... Tudod, látod előre, hogy milyen előre borítékolható események láncolata áll előtted. Ha ez adott, jöhet az a rész, amit úgy hívok: VÁLLALÁS! Annak idején utáltam ezt a bankban, mert előre kellett vállalást tennünk arra, mit fogunk értékesíteni, elérni, stb. Azért utáltam, mert egy halom külső tényezőt nem tudtunk befolyásolni. Hiába akarom én, ha az ügyfél nem akar mondjuk lakáshitelt! Nem mondhatom neki, hogy vegyél lakást, ha akarsz, ha nem. :) De!!!! Az életmódváltás bizony az a szeglet (nagyon kis százalékban nem igaz ez), ahol tényleg az esetek java részében a teljesítményed TŐLED FÜGG. Csinálod vagy nem csinálod. Olyan nincs, hogy mindent megteszel, de semmilyen eredmény nincs (közérzet, eü, kg, cm, bármi...). Tehát a fogyási és életmódváltási szándék AKARATOD által irányított feladatok sorozatával segíthető. Az 90 napra a feladatod, hogy annak tudatában, TŐLED MI AZ, AMI ELVÁRHATÓ, TE MIT TUDSZ 100%-BAN MEGTENNI, tervezz magadnak feladatsort, elvárható eredményt, stb:
Pillangóhatás. Sok apró tevékenység megváltoztatása, amely hatással lesz a teljes életedre. Ha rend van a konyhádban, a kamrádban, a gardróbodban és a feladatlistádban, akkor sokkal rendszerezettebb minden körülötted. Ha pontosan tudod, mit hol találsz, mit hol tudsz elintézni, minek mikor van ideje, akkor sokkal több idő jut önmagadra. Önmagadra fordított időd java része a nemet mondáson is alapszik. Ha belátod, hogy Neked kell irányítást gyakorolnod a saját életed felett, nehézségek és talán viták árán is, de meg tudod teremteni idővel azt az állapotot, amiben elmondhatod: lehet az életedben bármilyen tornádó, Te akkor is tudod, mit kell tenned önmagadért ahhoz, hogy a szívedben ne legyen vihar.
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
