Testrekonstrukciós műtét - 2.rész. - MŰTÉTI ELŐKÉSZÜLETEK

Műtéti előkészületek

Az ember azt hinné, hogy egy műtétre csak besétálunk a műtét reggelén éhgyomorra és már indul is a buli. Ennél jóval több előkészületet igényel mind fizikailag, mind mentálisan. Azt már említettem a döntésemről szóló posztomban, hogy miután megszületett az operációval kapcsolatos elhatározás, akkor számításba kell venni a körülményeket és a felépüléssel összefüggő tudnivalókat. Bár ez csak egy szépészeti beavatkozás, ugyanolyan rizikókkal kell számolni, mintha bárki betegség miatt kényszerülne kés alá.

Mi szükséges ahhoz, hogy engedélyt kapjunk a kórháztól az altatással járó műtétekhez?

1. teljes nagy labor, amely tartalmazza a legfontosabb értékeket,
2. vizeletvizsgálat, amely vizsgálja a legfontosabb értékeket,
3. EKG vizsgálat (orvos dönti el, kéri-e),
4. mellkasröntgen (nem minden műtétnél szokták kérni),
5. aneszteziológussal történő konzultáció és az ő engedélye,
6. kompressziós ruha beszerzése.

Az EKG, a mellkasröntgen különösebb magyarázatot nem követel, a vérvétel és vizeletvizsgálat annál többet. Szégyen, nem szégyen, bevallom, ebben a témában nem voltam annyira körültekintő. Bár EÜ pályára készülök és rendkívüli érdeklődést mutatok minden ezzel kapcsolatos témára, az internet világa igenis félrevezető nagyon sok esetben. Tudniillik én hétfői napon voltam egyeztetésen, hogy pontosan mikorra tűzzük ki a műtét dátumát az orvossal és mivel a következő hétfő reggeli befekvésben állapodtunk meg, nekem péntek délutánra prezentálni kellett minden elkészült leletet. Első körben mindenki a háziorvoshoz fordul vérvétel ügyében. Az enyém miért is ne pont ebben az időszakban ment volna el egy hónapos nyári szabadságára? Hát persze, hogy pont most. Helyettesítő orvos nem ismer, bizalom sincs közöttünk, ezért saját orvosi közbenjárás nélkül telefonáltam a vérvételes rendelőbe. Közölték, hogy 1,5 hónapra van vérvétel időpont és 2 hónapra mellkasröntgen. Köszi. Nekem péntekig be kell mutatnom a leleteket. Azon most lépjünk túl, hogy miért így működik egy rendszer, ha az ember TB-t fizet, más lapra tartozik ennek a gyerekbetegségnek a kivesézése. Mivel egyetemre megyek, tudtam, hogy 3-4 hét alatt a gyógyulást is beleszámítva kész kell legyek, így műtétet tolni nem fogok. Maradt a fellelhető magánlaborok egyike.

Még mindig hétfőt írtunk, az első találatra felhívtam egy labort, ahol a városban 5 különböző helyen lehet menni ilyen vizsgálatokra. A Speed medicalról beszélünk. Nagyon kedves, készséges hang fogadott a vonal másik végén, szerda reggelre kerített is nekem időpontot, mondván nagyon sos kell minden, megeresztett a diszpécser hölgy pár telefont és összeszervezte nekem, hogy 2 órás közbe ékelt várakozással még a mellkasröntgen és EKG is meg lesz, de ehhez a központi laborjukba kell mennem, ami az I. kerületben van. Pest megyében lakom, nekem ez dugóban 1,5 óra. Gond egy szál se, ha menni kell, hát menni kell. Tudni kell rólam, hogy nagyon félek idegen helyen parkolni. Ha első kerület, akkor már rögtön tudom, hogy dimbes-dombos, szűk utcás térség. Azonnal hívtam Anyukámat, szabaddá tudja-e tenni magát egy röpke 5-6 órás időtartamra, mert, ha már ezeket el tudjuk intézni az I. kerületben, akkor elmehetünk a kompressziós ruháért is, ami meg a 12. kerületben van. Félelmem nem volt alaptalan, a Speed Medical a Mamut mellett egy emelkedős, szűk utcában van, parkolni is leejtőn lehet. Az ég velem volt, azonnal megálltam az első helyen, ahol szabad parkolót találtam. Kézifék be, görcsös félelem miatt légszomj, komoly stressz ez. De anyukám konstatálta, hogy remekül megoldottuk a helyzetet. El is intéztünk mindent, bár eléggé nyűgös voltam, mert előző este megjött a menstruációm. Akkor még nem tudtam, hogy ez alapjaiban felforgatja az egész hetemet és a kezdeti örömből, miszerint hamar kaptam időpontot a vérvételre, még nagy sírás-rívás is lesz. Megtörtént a vérvétel, leadtam a vizeletet, megvolt a röntgen és az EKG is. Beszereztük a kompressziós ruhát, bár az üzletben előre jeleztem, mégsem volt olyan méret, mint amit kértem. Nem baj, akkor is vegyünk egyet, az orvos kikötötte, hogy ha az nem lesz, mérges lesz. Ruha kell, akkor is, ha szorít, kell. Reggel 7-kor indultunk el, délután 14-re értünk haza, iszonyat meleg és fülledt időben. Konkrétan azt éreztem, összeesem a fáradtságtól, vezettem dugóban vagy 4 órát összesen, de vége. Pipa. Majd este jött a fekete leves. A speed medical megküldte online felületén a leleteket. Szemem kikerekedve, szívdobogást a torkomban éreztem, ez a lelet olyan, mintha nem plasztikára készülnék, hanem kb. leukémiás lennék. Egyszerűen nem értettem. 1,5 éve egészségesen élek, úszok napi szinten, sétálok órákat, nehogy már most, ennyi fogyás után beteg legyek??? Hogy? Mitől? Hogy nem éreztem? Mi történik? Megmutattam a szüleimnek, láttam, hogy nyugtatgatnak, de ők sem értik. 62-es vérsüllyedéstől kezdve olyan vizelet-eltérés, ami sok százszorosa a normál értéknek, és sorolhatnám. A google ilyenkor "nagy barát" (csak hisszük). Rákerestem minden eltérésre a neten, összefüggéseket kerestem a hormonális tanulmányaim alatt látott vérkép elemzésekből is, pont ezért értettem azt, hogy itt valami nagy gáz van, iszonyat gyulladás, nem egy torokfájásos, ez valami nagyon komoly. Vörös és fehérvérsejt eltérések, akár daganatos elváltozás is állhat a háttérben. Nem tudtam megemészteni. El kezdtem gondolkodni, hogy ez mégis hogyan lehetséges. Majd utána olvastam annak, lehet-e bármi köze ehhez annak, hogy menstruáció 1-2. napján voltam vérvétel és vizelet adásnál. Sok helyen azt írták, semmi köze ehhez, a menzesz nem befolyásolja a vérvétel eredményét, a vizeletben okozhat eltérést, de tudják azt az orvosok, hogy az menzesz vér, tehát még az sem. Mégis azt éreztem, hogy ez lehet a háttérben. Csütörtök volt már, kora reggel. Felhívtam a Speed medicalt és könyörögtem, hogy pénteken szerezzenek nekem egy időpontot csak vérvételre és vizeletre. Sikerült. Persze megint a központi laborba, I. kerület újra, de ezúttal már bátran, Anyus nélkül. A nővérek emlékeztek rám. Mit keresek itt? Elmeséltem, hogy kell még egy vérvétel és vizeletvizsgálat, mert nagyon rossz az értékem. Ránéztek, majd ők is reflektáltak, az tényleg nagyon gáz. Csináljunk egy kontrollt. Tudni kell, hogy nagyon alaposan felkészültem a vizelet adásra. Reggel alaposan megzuhanyoztam, sokáig, intim géllel is. Felhelyeztem egy tampont, majd még egyszer alaposan megzuhanyoztam és középsugaras vizeletet adtam egy előtte mosogató gépben kimosott, majd forró vízben is fertőtlenített üvegbe. Ha így se lesz jó vizelet, tényleg van valami bajom. Pénteken este 19-ig remegtem. Majd megjött az e-mail. Amikor kinyitottam, feltört belőlem a káromkodás minden létező formája:

MONDTAM, HOGY A MENSTRUÁCIÓ A BŰNÖS.

Teljesen már értékek születtek. Vérsüllyedés 62 helyett 23, vörös és fehérvérsejt értékek normális tartományban, vizeletben MINDEN NEGATÍV. Akkor azt éreztem, lepergett előttem az életem. Szerda estétől péntek estig azt sem tudtam, lesz-e karműtétem, mert szinte biztos voltam abban, hogy ilyen leletekkel nem műtenek meg. Szóval egy életre megtanultam, ha nem vagyok rákényszerülve időhiány miatt, MENZESZ ALATT SOHA AZ ÉLETBEN TÖBBET NEM MEGYEK ILYEN VIZSGÁLATOKRA. Azért az elég komoly üzenet, hogy egy mensi ilyen hatással van a női szervezetre, vagy hogy ennyire meg tudja kavarni a vérvétel eredményét. Nem csoda, hogy előtte, alatta és utána is hisztisek vagy zakkantak vagyunk mi nők. Íme a példa erre vérképem 3 napos különbsége. Tehát most is egyértelmű volt, hogy fenntartással kell kezelni a google eredményeket ilyen kérdésekben, mert szinte mindenhol azt írták, hogy a mensi nem befolyásol semmit. Hát én vagyok az élő bizonyíték arra, hogy DE! IGENIS DE! Az mindkét vérvételnél egyértelműen látszódott, mennyire rendben van a szervezetem a kövérséggel összefüggő részeken: koleszterin értékek, májértékek, cukor érték, triglicerid, stb. A vérsüllyedés 21-ig jó, nekem 23, de tudom, hogy gócos fogat kihúztunk pár hete, ami komoly gyulladás volt, így ezt betudom ennek. Azért egy kontrollt fogok végeztetni pár hónap múlva és ha nem változik, kicsit jobban utána megyek.

Beszereztem tehát minden szükséges leletet. Hétfőn reggel 10-órára mentem az aneszteziológus orvoshoz konzultációra, de már vittem magammal a cókmókomat, hiszen befekvésre is indultam. Persze minden az altató orvostól függött. Izgultam is emiatt rendesen, bíztam benne, vérképem tényleg, orvosi szemmel is megfelelő a műtéthez. Feltett nekem rengeteg kérdést, megvizsgálta a torkomat, a vérnyomásomat, megnézte a karomat, egy részletes állapotfelmérést és kórképet elemzett. A kapott leleteket megvizsgálta. Neki ilyenkor azt kell mérlegelnie, hogy van-e olyan kockázat, ami miatt az altatás nem végezhető el. Amikor kimondta, hogy "el fogjuk altatni ehhez a műtéthez", kiszállt belőlem az elmúlt hét zaklatott feszültsége. Felmentem a plasztikai sebészetre és jelentkeztem felvételre. Nagyon kedvesen fogadtak a pultnál, azonnal megmutatták a szobámat. Kipakoltam, elbúcsúztam apukámtól, aki elkísért, majd leültem az ágyra csak úgy. Nem volt dolgom. Csupán várni. Az orvos bejött, elmondta a tudnivalókat és azt, hogy pihenjek, este 20 óra után már ne egyek, ne igyak semmit és reggel én leszek a második a sorban. Kicsit olyan volt ez, mintha egy hotelben lennék és relaxálnék. Bejött az orvos mellett asszisztáló doktornő is, beszélgettünk kicsit, majd gyakorlatilag reggelig egyedül voltam a szobában. Vártam a reggelt, életem nagy reggelét. Este, amikor elcsendesedett a kórház, én az ablak elé húztam a látógatói fotelt és Radics Gigi - Budapest szerelem című számát hallgattam. Túl voltam 2 hónap USA utazáson, egyetemi felvételin, ez a nyár számomra elhozott mindent, ami tényleg gyökeres változást eredményezhet hibás döntéseim korrigálására... és ez a dal körbe foglalta sok mélyen szunnyadó ábrándomat.

Micsoda nyár volt, nem feledem, sose feledem el.....

Legalább 20x újra és újra és csak néztem a Honvéd kórház kórterméből a fölöttünk lévő légi folyosón szárnyaló repülők villogó fényeit, a kórház udvarát, a távolban lévő magas épületek kivilágított ablakait. Vártam a reggelt. Akkor már éreztem, hogy ez éles, mindjárt kezdődik, és kezdtem azon gondolkodni, vajon mi lesz ezután. Csak cikáztak a gondolatok. Nem tudtam, milyen lesz. Azt feltételeztem, hogy fájni fog nagyon és szenvedés lesz minden. Ez persze egyre jobban rám hozta a frászt, így reggelre tulajdonképpen saját magamat hergeltem olyan állapotba, ami miatt már a hangom is remegett. Ez mégis csak egy műtét lesz, még akkor is, ha az én döntésem. Minden előkészület megtörtént, kaptam véralvadásgátlót, minden információval tisztában voltam.

Nem volt más hátra, mint maga a műtét. Nagyon akartam új életet élni és Radics Gigi számának minden egyes szavát átélni majd egy olyan testben, amit egy jó időre magamtól vettem el bután, ételfüggően, kövérségi depresszióban. Sok évet elvesztegettem, ezért szó szerint ez a rám váró műtét(sorozat) jelenthette számomra az egyetlen lelki megnyugvást, itt Budapesten. :)