Tudom milyen kövérnek lenni

2019.02.20




Emlékszem, mennyire nehéz volt szembe nézni azzal, hogy az, aki vagyok, már nem az a szép lány, aki évekkel ezelőtt volt. Eltorzult a testem, eltorzult vele együtt az egész személyiségem.

Csak egy kövér ember érti, miért könnyebb otthon a négy fal között lenni, ki sem mozdulni és az egész lelki terhe alatt szemlélni a jégkrémbe csúszott kanálvéget.

Akarod, nagyon akarod, mégsem teszel eleget ideje korán, ezért amikor már nagyon késő a felismerés, akkor már egyben rettenetesen nehéz is. Sokkal nehezebb, mint amilyen lehetett volna évekkel korábban - kisebb súlyfelesleg mellett.

Ha újra kezdhetném, soha nem hagynám így elfajulni a dolgot. Hurkás testtel, mellkasra lelógó tokával, dudorodó hasköténnyel, tele frusztrációkkal zabálni egyet jelent azzal, hogy mindent feladsz magadból. Vagy szándékosan vagy nem szándékosan, de elzárod magad az egész világtól, a lehetőségeidtől, a boldog párkapcsolattól, a nőnek lenni érzéstől.

Amikor kiutat találsz ebből, akkor az érzés legalább annyira ismeretlen, hogy ki is vagy valójában, mint amennyire várakozással teli. Mert sosem leszel ugyanaz a lány. Aki előtte voltál, elveszett. Aki közben lettél, bujdokolt. Aki utána leszel, felejteni és tanulni akar, s hátra se nézni. A kövérség alatti lelki hurok annyira rád tekeredik, hogy mindent el akarsz temetni abból, ami a kövérlét alatt a lelkedet nehezítette. Megtanultál együtt élni a súllyal, a nagy testeddel, a rejtőzködés alapvető létszükségletté vált. Ebből kifaragni magad izgalmas, de hosszadalmas és ismeretlen.

Nyáron végre eljutok arra a pontra, hogy túl leszek a hasplasztikán is. Már kitűzött dátum van egy profi fotó stúdióba, ahol olyan képek készülhetnek rólam, amelyeket mélyen eltehetek egy albumba és megnézhetem, honnan hová érkeztem. Soha nem cserélném el az elmúlt 2 évemet semmi másra.

Kövérnek kellett lennem, hogy megtapasztaljam azt az életet, amivel terhek után, könnyek után, szenvedések után egy kiteljesedett, lélekben tapasztalt ember lehetek. 74 kiló. Egy embernyi teher, amely eltűnt az életemből. Soha többé nem akarok vele találkozni! Fedetlen combokkal, csinos nyári ruhában szeretném magam látni idén nyáron. Először 14 év után...