Az ember mindig fél attól, amit nem ismer, így voltam ezzel én is. Már abba a korba léptem, hogy egyébként is lassan sort kerítettem volna erre, de nekem most soron következő testrekonstrukciós műtétem miatt volt szükség mammogriáfiára.
A sebészem mell ultrahangot kért, de úgy voltam vele, hogy ha már elmegyek, akkor nézzünk meg mindent.A vizsgálat 2 lépésben zajlott, először volt a mammográfia, ahol egy "nyomtató" szerű géppel szembe kell állni, jobb majd bal mellett kb. satuba szorították, olyan 15 másodpercig. Eléggé szar volt, nekem még fájdalmas is talán, de mivel rövid ideig tart, kibírható.
Aztán fordulni kellett jobbra-balra és oldalról is ugyanez volt.Ezután jött az ultrahang. Én orvosi kontrollal együtt kértem, így rögtön ki is értékelte a doktornő, aki azonnal mondta, hogy mammográfia szempontból semmilyen probléma nincs.
Ultrahangnál olyan sikosítóval bekent :D és melleket, hónalj területét is átvizsgálta.Már hozzá szoktam, a kérdést itt is megkaptam: "Hogy sikerült ennyit fogyni?" Ezt nagy vonalakban elmeséltem, és hát már hozzászoktam a második ilyenkor gyakori kérdéssel: "Hogyan sikerült meghízni?" Ezt már annyiszor meséltem el, hogy lassan felvehetném diktafonra és csak lejátszom egymás után. :D
Ezzel sokszor szembesülök, hogy kikerekedik az emberek szeme, ha kiejtem a számon, hogy több mint 100 kilót leadtam. Itt sosem tudom eldönteni, hogy az fura másoknak, hogy ennyit leadtam vagy az, hogy ennyit le kellett adnom... Mindig nagy teljesítménynek értékelik, pedig én semmi mást nem tettem, csak egyszerűen véget vetettem a leejtőnek, amin jártam és eldöntöttem, hogy szeretnék megváltozni. A világon nem én vagyok az első ember, aki ilyen utat bejárt és nem is utolsó (csak itt vagytok több ezren, akik az utamat járjátok). :)
De a lényeg az volt, hogy mindent rendben talált. Ha még nem láttatok volna ilyen leletet, megmutatom.
Úristen lányok, most tudatosul bennem, hogy annyi év szégyenkezés után végre szép melleim lesznek és végre abban a testben élhetek, amit szeretek is. Nem a mell fogja ezt megadni, hanem összességében az a test élmény, amire több mint egy évtizede várok. :)
Köszönöm a drukkot, nagyon aranyosak vagytok. Elhoztam hát a beszámolót. Ne féljetek ti sem, ez egy gyerekjáték. S ha belegondolok, milyen apróság ez ahhoz képest, hogy 3 hét múlva engem szétszadiznak a műtőasztalon álmomban, akkor még viccesebb, hogy ilyenen aggódik az ember...
