Út az álmokhoz... út az orvosi egyetemre

Meddig nyújtózkodhatunk az álmainkhoz?

Bárcsak lenne két életnyi időnk, hogy beteljesítsünk minden olyan ábrándot, amelyet szívünk szerint megvalósítanánk. Lehetőségünk mindig van változtatni, de kérdés az, hogy van-e hozzá elég akarat, lendület, kitartás, fókuszban tartás, tudásvágy, szorgalom, alázat és persze IDŐ...

Tegnap volt a születésnapom. Az első olyan, ahol nem az volt a fogadalmam, hogy ez az utolsó kövér évem. Valami egészen mást éreztem, tudván, hogy mennyi mindent tettem az utóbbi 22-23 hónapom során saját magamért. Az lebegett előttem, mi történt ebben az évben és mi várhat rám a következő(k)ben. Talán most értem meg igazán arra a feladatra, hogy valóban tudjak a mérleg két oldalára helyezni tételeket. Elégedett vagyok az életemmel? Erre vágytam? Most még tudok változtatni, mert harmincas vagyok, még van erőm, van bennem szusz, van elég lélegzetnyi akaraterőm, hogy megváltoztassak még jobban mindent. Lehet ennél jobban?

Kovács, mit akarsz....?

Ültem az ágyamon tegnap éjjel, mint minden születésnapomon. Ezeken a napokon nekem fontos a magány, mert én vagyok  a főhős és saját szempontból kell megélnem, hogy eltelt egy év és vár rám egy újabb. Vacsorázni vitt a kisöcsém, kapcsolatunk kivételes. Nem is lehetett volna szebb estém. Aztán 22 óra után eljött a magányos 2 óra a napomból, ami nem is annyira magányos, hanem egyedüllétre vágyódó néhány óra. Elgondolkodni, tervezni, számot vetni, mosolyogni vagy fogadkozni. De most más volt. Most azt éreztem, nincs mit kijavítanom, nem rontottam el semmit. Végre annyi mindent tettem, hogy a hibalistám szinte üres. Vannak fejlesztendő területek, de amit tudtam és rajtam múlott, azt én tényleg szívből megtettem, nem hagytam veszni. Akkor kell még valami vagy elégedett vagyok? Nem. Valami még nem kerek. De mit akarsz? Mi kell még? Párkapcsolat nem az év kérdése. Más a fókusz. Más a fontos. Tehát valami más a kulcs a kiteljesedéshez. De micsoda?

Beültem szeptemberben az egyetemre. Lassan 4 hónapja koptatom a padokat, belekóstoltam az alaptárgyakba: biológia, biofizika, anatómia, latin, mikrobiológia... imádom. Mindet imádom, mindet akarom, iszom a tankönyvek betűit. Könyvtárba járok! :) Minden létező könyv a polcomon van. 17 éve is ezt kellett volna, de akkor még nem tudtam. Ezért mondom: kevés az egy élet, hogy minden lehessünk, amit csak megálmodunk. Beültem az egészségtudományi karra és belekóstoltam abba, ami meghozta az egész téma ízét. Rájöttem, hogy maga a fűszer az egész orvostudomány az életemben. Jézusom. 23 hónap telt el. Közgáz - egészségtudomány... van tovább is? Ez a hiányzó puzzle? Ez! Na de elérhetetlen álmokat kergetsz.

Biztosan?

Google, oktatási weboldalak, Semmelweis weboldal, milliónyi találat, hajnalig tartó böngészés, PDF-ek tucatnyi apró betűinek átolvasása. Már világos lett. Este 10 körül jött a villanás és én másnap reggelig, napfelkelte után is csak kerestem, kutattam, jegyzeteltem, álmodoztam és döntöttem. Döntöttem. Beiratkoztam kettő emelt szintű érettségi felkészítőre: biológia, kémia. Egy életem, egy halálom. Egy próba, ami megválaszolja bennem a kérdést. Két lehetőség a felvételinél.

1. Középiskolai eredmények + érettségi + többletpontok = max. 500pont
   
2. Érettségi kétszerese max 400pont + többletpontok max 100pont
   

Kötelező 2 emelt szintű érettségi tárgy, így a többletpont automatikusan megvan 100pont és 2 érettségi tárgy 100-100 pont elérhetőségével max 200X2 pont. Jesszus. Van esélyem, ha mindent erre teszek fel?

Egy életem, egy halálom. Mert kialakult a végső álom. AZ ÁLOM. Nem érdekel, hány éves vagyok. Nem érdekel, hányan néznek bolondnak. Nem érdekel, ha nem sikerül. Nem érdekel semmi, csak az, hogy esélyt adjak a kiteljesedéshez. Jelentkezem az általános orvosi képzésre konkrét elképzelésekkel. És így lesz kerek az álom. Így lesz egy születésnap vízválasztó, amikor húzok egy vonalat. Most még megtehetem, most még tehetek próbát. Most még akarhatom. Akarom? Megpróbálom? Ezt kerestem? Bolond vagyok? Majd kiderül. De nem élhetek úgy, hogy nem tudom a válaszokat, vagyok-e elég felkészült májusban, hogy le tudjak érettségizni emelt szinten. És csak egy szimpla születésnap volt. :) De talán életem legfontosabb születésnapja és az utolsó, amikor nagy álmokat még merek kergetni és két tenyérrel belemarkolni. Belemarkolom és szorítom, teljes szívemmel.