Azt érzem, izgatott vagyok. Részben köszönhető ez annak, hogy a szeretet, amit az olvasóimtól, tőletek kapok, határtalan, köszönhető ez a támogatásnak is, amit a szeretteimtől és Benitől kapok. Köszönhető ez annak is, hogy óriási motivációs hurkot kaptam el az egész miatt.
Amikor az ember motivált, akkor mindenre képes. Még arra is, ami máskor nem megy vagy nehezünkre esik. Az első 21 nap a vízválasztó. Ha eddig megy, és utána is aktívan használjuk az eszközrendszereinket, akkor ki tudunk tartani. Gond akkor adódik, ha nincs önmenedzselés. Ennek eszköze mindig az írásos önfoglalkozás. Azaz, a dokumentálás. A szembenézés.
Számomra egy jó csekklista mindig abból áll, hogy tudom, mit szeretnék vállalni az adott napra. Ezzel fel is készülök, észben is tartom a feladatokat. De lényege nem ebben rejlik, hanem a napvégi áttekintésnek van kulcsszerepe. Amikor megvizsgálom: mit tettem meg abból, amit terveztem. Ha megtettem, mi volt jó, miben voltam ügyes, amit tovább vihetek. Ha nem tettem meg, mi volt ennek az oka. Mit tudok másképp csinálni, hogyan tudok jobb lenni a következő napon. A halogatás vagy meg nem csinálás forrását boncolgatni kell. Mert itt bújnak elő a vakfoltok, azok a tényezők, amelyek bennünket folyton visszahúznak: a stressztűrő képességünk, a stresszmegoldó képességünk, a kifogásaink, a szokásaink, a gondolkodásmódunk, a fókuszálásunk, a megalkuvásaink, a koncentrációnk hiánya, a lustaságunk.
És mindezt bevallani magunknak. Ez a kemény, egyben ez a fejlődési lehetősünk pályája. Megmutatom, én milyen listákkal lettem úrrá az életmódváltásomon és a mai napig aktívan használom ezt az eszközrendszert. Ezt lehet egy füzetben is vezetni. :) A lényeg, hogy a célokhoz KELL dokumentálás mentálisan. Másként egyszerűen elsiklasz dolgok felett.