Ma előre kellet dolgoznom. A munkám 4 éve tart a Duciforradalomban és mára már nem csak arról szól, hogy blogolok, hanem kemény munkaórákat fektetek a Mentoráltakba, a program háttéranyagaiba, legyen szó podcastokról, segédletekről, gyakran felmerülő kérdésekről készített segédanyagokról (e-bookokról), videókról, mélyebb posztokról. Ezen túlmenően pedig napjaim egy része telefonos konzultációkkal telik. Nem mehetünk el amellett sem, hogy mindezeken túl egyetemre járok. Tehát nem unatkozom. Pont ezért nem egyszerű nekem az, hogy évekig berendezkedtem a magányra és most végre helyet kaphat egy szerelem is. Azt az egyensúlyt keresem, amiben nem esem át a másik végletbe, hogy engem csak a kapcsolat érdekel. Sőt. Kifejezetten most érzem csak azt, mennyire fontos a magánéletben a stabil hivatás és az abban lelt öröm.
Azért kellett ma előre dolgoznom, mert mindig mindent megtervezek és kevés spontaneitás van az életemben. Tudtam, hogy ez a nap miről szól. Ahogy azt is, hogy este ismét randim lesz, s döntenem kell ilyenkor, hogy hagyom a dolgokat csak úgy megtörténni vagy a tudatosságom 100%-ban velem marad.
Nem kérdés, főleg a comb műtétre készülve: nem bízok semmit intuíciókra, kívánalmakra és a "majd lesz valahogyra". Előre főzöm a vacsorámat, hiszem nem szeretném ott elvenni az időt a szerelem idejétől.
Edzés: az edző vizsgámra készülve 20 perces teljes full body cardiót nyomtam. Ezekről 2022-ben még sokat fogtok tőlem hallani és látni. :)