Sziklaszilárd az akaratom. Ez jó, ez már rutin, de azért nekem sem magától működő ez a motivációs rendszer. Ezért tennem kell, ezért én vagyok a felelős, hogy ez ne változzon.

Az egyik fegyver a finom ételek tárháza. Ezt hívom ételportfóliónak. Igyekszem nagyon változatos lenni a napjaimban, hogy semmi se legyen unalmas, s minden ízt élvezni tudjak. Azt gondolná az ember, hogy 5 évnyi életmódváltás után ez már nem számít, de az igazság az, hogy egyre fontosabbá válik az évek alatt. Mert az élet és a stressz sosem lesz kevesebb attól, mert én egészségtudatos életformára váltottam. Az érzelmek engem is irányítanak, s ha mindig engednék a pillanatnyi kívánalmaknak, én sem választanám mindig a legjobb variációt.

Keményen ki kell tartanom az utolsó műtétig, még akkor is, ha ez tényleg nehéz az év végi ünnepek miatt. Magasabb fokozatra kapcsoltam. Ezen a szinten, ahol a testformálás a legnagyobb cél a zsírszázalék csökkentése mellett, a kalória alapú étkezés még fontosabb. Nem a makrókban hiszek, de nem is hagyom figyelmen kívül azokat sem. Kicsit igyekszem most visszább szorítani a szénhidrátokat bizonyos napokon, azaz nem eszem mindig kenyeret, ellenben növeltem a zöldségadagomon. Nincs minden ebédemben gabona, de nem is vágok bele egy indokolatlanul szélsőséges étrendbe, hiszen azt tanultam és tanítom, hogy a szervezetünk az állandóságot szereti. A nagy kilengések sosem jók. A bőséges zöldség minden ételem alapja, ehhez társulnak a finom ízesítést kapó fehérje források és a tányéron olykor szerepet kap a gabona, olykor csak burgonya. Minden napom más és más, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben.

Nagyon odafigyelek a minőségre.

A minőség nem márkát jelent, hanem tápanyagban mért skálát. A fehér liszt és a fehér cukor a listám alján szerepel, míg a zöldségek vagy a jó olajok a lista első harmadában. A minőség tehát egyenesen arányos az élelmiszerek funkcionalitásával. Ami hasznos, ami ezzel együtt valós energia és/vagy tápanyag, az jó minőséget képvisel. Ami csak gyors energia, de a szervezetem nem nyer belőle mást (mint a kristálycukorból vagy a sarki pékség kakaós csigájából például), az pedig a sor végén kullog.

A mai magyar valóság ezzel szemben az, hogy nagyobb számban szerepel az étrendekben a liszt, a cukor, a feldolgozott élelmiszer, a gyorséttermek kínálata és szűkölködik zöldségben, egészséges gabonákban. Hamarabb eszik a magyar ember rántott húst hasábburgonyával, mint egy pácolt csirkesteaket párolt zöldségekkel. Ehhez jár a cukros üdítők hada, a fehér lisztes és szintén cukrozott desszertek tárháza, vagy épp az ízesített kávékülönlegességek.

Észre sem vesszük a fölös kalóriákat, miközben a tápanyagokról sincs kellő tudásunk. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy a nap folyamán mennyi energiát vesz magához és ezen belül milyen a tápanyagok aránya. Utóbbi még annyira fontos sem lenne, mert a kalóriadeficit az elsődleges, na de 1500 kalóriát péksütiből is meg lehet enni a nap során, meg több adagnyi tápláló zöldséges raguból is felépíthető a napi menü. Ezért mégsem mindegy az, miből áll a kalória.

A mai ebédem tányérja nem az egészségre kevésbé jótékony élelmiszereket tartalmazza, hanem azokat, amelyek táplálják a sejteket. Sokat olvashatsz hasonló gondolatokról az idén lefogyok posztsorozatomban.

Fokhagymás sertéssült hagymamártással