A nők nagy része úgy érzi, nem tud fél napot a konyhában és edzéssel robotolni. De nem is kellene cél legyen, hogy valaki órákat töltsön akár egy edzőteremben, akár a konyhában. Ennek nem kell így működnie. Dolgozó nők vagyunk. Fizetjük a hiteleinket, intézzük az intézni valókat, mosunk, takarítunk, éljük az életünket. Ebbe valóban nehéz belepasszírozni egy egyéni testcélt és egészségtudatos életformát.
Mégis, ahhoz, hogy egységben legyünk minden feladat keresztpontján, a legfontosabb tényező kellene legyen, hogy önmagunkat ténylegesen egészségben és boldogságban tudjuk. Ha ez bukik, bukik minden más terület is.
Ehhez társul a social média árnyékvilága, ahol ömlik ránk, hogy mit és hogyan kellene tennünk azért, hogy mi is tükörsima bőrrel, hibátlan testtel és #happysunshine élettel tündököljünk az insta fiókunk szerint.
Az egészségünkért valóban nekünk kell lépéseket tennünk, de reális kereteken belül, teljesen szélsőségektől mentesen.
Az a baj a mai elkorcsosult világban, hogy a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb dolgokat nem tesszük, míg minden bonyolultat meg kipróbálunk, mint egyfajta csodás varázsigét. Lemondunk a szénhidrátról, megveszünk étkezést kiváltó porokat és manipulált élelmiszereket, ahelyett, hogy csak tudatosan rendeznénk be a konyhánkat és megpróbálnánk szenvedésektől és koplalástól mentesen, örömmel enni. Megvonunk, lemondunk, variálunk, kombinálunk, pénzt költünk.
Pedig előttünk a megoldás: saját kalóriaigényünk és az azon belül való étkezés könnyed rendszere.
Jómagam ezt vallom és célba is értem vele, bírálhat engem bárki azért, mert kiállok a szénhidrát mellett és nem vallok más módszereket. De az eredmény az enyém, vitába lehet velem szállni, de a véleményemet megváltoztatni hiábavaló, ugyanis tökéletes módszertant találtam, amiről eszem ágában sincs lemondani. Én nem fogok koplalni, szenvedni, megvonni feleslegesen hónapokig, hogy aztán zabarohamok jöjjenek rám, mert a testem éhezik, a szemem kisárgul, a bőröm összeaszalódik. Sokan nem látják magukat kívülről, akik azt hiszik, egészségesek, miközben a sejtjeiket gyilkolják.
Én szeretem az egyszerű, magyarosabb ételeket, nem fogok és eszem ágában sincs lemondani róluk, így egyik kedvenc rakott ételemet készítettem el ma. Ehhez is szeretek plusz zöldet enni, ezért itt sem hiányozhat a friss rukkola.
Rakott kelkáposzta recept: 250 g kelkáposzta, 150 g darált pulykahús, 60 g köles, 1 db felvert tojás, só, bors, pirospaprika, 1 kisebb fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 marék rukkola, 1 ek olívaolaj.
Az apróra vágott hagymát és fokhagymát pirospaprikával megpirítom, majd rádobom a húst és teljesre pirítom azt is. A káposztát kevés vízben előfőzöm félkészre sós vízben, s ugyanígy a kölest is elkészítem. Egy hőálló edényben egymásra rétegezem az összetevőket: káposzta, darált hús, köles és folytatom, míg el nem fogy. Egy db tojást felverek és rácsurgatom, ez kissé összefogja a kockánkat. Ez egy tejmentes verzió, tehát semmilyen tejterméket nem használtam.
Délután egy friss burgonyasalátát szeretnék enni, ehhez héjában sütöttem meg a burgonya darabokat, jégsalátával és még friss vagy párolt zöldségekkel fogom feldobni az olívás, fűszeres, tejmentes salátámat.
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
