Valahol 2017-ben masszívan ragaszkodtam az első táplálkozással összefüggő képzésemen tanultak szerint ahhoz, hogy az elsődleges irányadó a kalória, azon belül a makrotápanyagok köre: szénhidrát, fehérje, zsír arányok.
Az első komolyabb - magamnak írt - étrendjeim ennek mentén készültek el. 55% szénhidrát, 30% fehérje, 15% zsír. Így indultam.
Pont a minap volt egy társalgás a duciforradalom csoportban a témában: nagyon sok a negatív tapasztalat a dietetikusok által közvetített módszerről: ők is a kalória keretben gondolkodnak és sokszor semmi más tényezőt nem vesznek alapul. Így kerül a kórházi ágyon fekvő betegek tányérjára a fehér zsemle. A kórházban tartózkodó beteg emberek étrend menüit és receptjeit dietetikusok készítik. Tanított engem az előző félévben dietetikus, akivel én többször, egyénileg is konzultáltam - lévén elég nagy fogyáson vagyok túl. Ő avatott be engem kórházi dietetikusként abba, hogyan is zajlik ez az adott intézményekben.
Ő például azon szakemberek közé tartozik, akik egyetértenek velem abban, hogy a megfelelő energiabevitel azzal egyenlő, hogy nem koplalunk. Ennél fogva a gyakran alkalmazott és a köztudatban fogyókúrás kalóriasávnak kikiáltott kalória nagyjából 1200 körül állt be. Ez már igaz volt akkor is, amikor én még csak 16- 18 évesen (lássuk csak, 2000-2002 között) először kezdtem el diétázni. Volt egy nagy sárga, kemény borítású könyvünk otthon: Diétás könyv címmel és én onnan egyénileg számolgattam magamnak a napi menüm kcal kitettségét. Akkor még persze nulla háttértudással az általános háztartások ételeit vettem alapul. Tudjátok, volt ilyen kis 2dl-es szívószálas gyümölcslé (lehet, hogy még most is lehet kapni, de ilyeneket már nem is keresek) mindenféle ízben. Nekem az őszibarack volt a kedvencem. Ahogy a zsemle, a májkrém is. Szépen vettem a kis vonalzómat egy négyzetrácsos füzetben és már ott is színes-szagosra filceztem a táblázatomat, s számoltam, hogy ha 100g májkrém x kalória, akkor 20g májkrém hány kalória és így szépen összeadogattam a napi menümet 1000 kalóriára. Igen, jól olvasod, ezer kalóriára, mert már akkor voltak a könyvben ilyen idealizált fogyókúra menü ajánlások és ezen felül az akkori fanny, meglepetés, kiskegyed újságok is ontották a divat diétás okosságokat (talán még ma is, de ma már ilyeneket nem olvasok, régen is csak a Nagymamám konyhapultjáról szedtem és vagdostam ki a cikkeket). Szóval már ott is precízen összeállítottam az étrendem és le is fogytam vele 2-3 hónap alatt. DE! Pont ez lett a vesztem, s véleményem szerint innen indul a kövérségi-tragédiám.
Az elsődleges hízás definíciója szerinte ez az első felszedett plusz kilóink problémája. Amikor már fogyókúrázunk, visszahízunk, az már másodlagos elhízásnak minősül és ez vezet a jojo világába - szinte kivétel nélkül mindenki ismeri ezt, aki valaha fogyózott. Ha akkor szélesebb körű tudásom lett volna, vagy akár a szüleimnek, biztosan nem jutok idáig.
Ott tartottam, hogy a dietetikus ajánlások eléggé korlátozottak bizonyos szakmabeliek által, azaz a kalória mint bűvös mérő mutatószám a mérvadó. Ezen túl semmi más nem fontos - kivéve a betegség specifikus diétákban.
A gondom mindig azzal van, hogy fogyókúra és diéta elnevezést kap a fogyással összefüggő próbálkozás, holott ez a 2 szó nem fedi le a valódi tennivalókat. Én is használom a diéta szót, egy fokkal jobb, mint a fogyókúra. A diéta átmeneti, főleg egészségügyi célokra szolgáló táplálkozási rendszer, a fogyókúra pedig időszakos sanyargatás. A valódi megoldás, nem meglepő, a helyesen kialakított és fenntartható életmódváltás.
Itt jön az előbb említett gondolatom: változott a nézetem. 2017-ben tehát én is arra szorítkoztam, hogy van a kalória és azt hozzuk össze, akkor jók vagyunk. Lényegében az elv mindig az alapja marad az egésznek, szentül meg vagyok arról győződve és győzve (saját magam miatt, az életmódprogramos visszajelzések okán is), alapanyagcsere alatt tartósan étkezni nem szerencsés.
Egy ideig a szervezet örül a kalóriadeficites állapotnak, de az alacsony kalóriás étrendek több szempontból is vak vágányra visznek:
Felmerült bennem idővel a kérdés, hogy elég-e a kalória számolgatása és egyáltalán szükséges-e mögé néznem. A választ jómagam is megkaptam azáltal, amiről nemrég írtam posztot: a szervezetünk mindig őszinte és egyenesen jelzi, ha valami nem feltétlenül kerek. Nálam ez egy hajritkulást, erősebb hajhullást eredményezett. Természetesen speciális az esetem, hiszen 100 kilót faragtam le magamról, azaz nem feltétlenül csak a hormonháztartás áll a háttérben, hanem a nagymértékű fogyás is. De azért mélyebben beleástam magam abba, hogyan tudok elé menni, hogyan tudok természetes módon többet tenni azért, hogy a szervezetem megkapja azt, amivel elégedett.
Elérkezett a pillanat 3 év életmódváltás után, hogy szélesítsem a perspektívát. Mi az, amivel energiában kirobbanok, vitaminban, ásványi anyagban, antioxidánsokban gazdaggá válik a táplálkozásom.
Ez végtelenül egyszerű: a természetben előforduló szuper élelmiszerekhez kell fordulnom.
Itt álljunk meg! Mert az én olvasatomban a szuper élelmiszer nem egyenlő a boltok polcaira pakolt sok, felesleges bogyó, turmix por, stb. kínálatával.
A szuper élelmiszerek számomra: a zöldségek, a gyümölcsök, a zöldfűszerek, egyes olajos magvak és gyógynövények tárháza.
Nem jelenti ez azt, hogy áttértem volna a vegán vagy vegetáriánus táplálkozási formákra, de sokkal mélyebben kezdtem el vizsgálni az emésztőrendszer, a bélflóra működését. Ennek témakörébe tartozik az autoimmun protokoll (AIP), a glutén kérdésköre, a tejtermékek kérdésköre és a növényi alapú táplálkozásba illeszthető élelmiszerek.
Ma már tudom, hogy az egészséges fogyás csak egészségesen működő bélflórával valósítható meg.
Erre kezdtem fókuszálni 2020-ban. Az életmódprogramban ki is dolgoztam az AIP, a mini AIP és az egészséges bélflóra étrend rendszerét. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, s azok is kedvet kaptak, akinek nem volt hormonális gondja (IR, PM), nem érzékenyek semmire, de mondjuk gyakori emésztőrendszeri tüneteik vannak (reflux, puffadás, gázosodás, fáradékonyság, és még sorolhatnám). Azt kell mondjam, hogy a Lányok ezt az étrendtípust általában nagyon kedvelik. Megkönnyebbül az emésztőrendszer - még akkor is, ha csak időszakos az egész -, nincs leterhelve a korábbi hízáshoz vezető ételek fogyasztása miatt. A súlyvesztés sem elhanyagolható, hiszen az erős gyulladások is vissza tudnak húzódni egy-egy ilyen protokoll étkezési szakasszal. Maga az AIP terápiás jellegű leginkább, 4 hét kivezetés, 4 hét visszavezetés az alap program. Van ám, aki már 3 hónapja csinálja és soha jobban nem volt még.
Én mégis azt mondom, hogy tartósan egy bélflórát támogató, de teljes értékű táplálkozási forma a legjobb, amiben helyet teremtünk több ékezési lehetőségnek:
A mai, élelmiszergyártási technológiák, a folyamatos xenoösztrogénekkel való együtt élés (kemikáliák, tusfürdők, légszennyezés, élelmiszerekben található hormonok, stb, stb...) miatt nagyon fontos az állandó méregtelenítés, mondjuk úgy, hogy a DETOX, a vitaminpótlás, a szuper élelmiszerek rendszeres fogyasztása, a bélflóra mikrobiom egyensúlyban tartása.
Ezzel együtt meg kellene már érnie a társadalomnak arra, hogy megértse, az étel üzemanyag, táplálék és nem orgia. Ezért mélyebben kellene szembe nézni néhány fontos intelemmel:
Teszteltem, kitapasztaltam, levontam a következtetéseket és azt próbálom átadni másoknak is, hogy okosan kell fogyni, okosan kell életmódot váltani.
Fontos a kísérletezés, a felfedezés a főzésben, az ízekben, a vásárlásban.
Nagyon sokat önmagától tanul az ember, ha szán arra időt, hogy megismerjen olyan alapanyagokat és elkészítési formákat, amelyeket korábban nem ismert. Jómagam sem használtam "kövér" koromban kínai kelt, zellerszárat, reggeli zöld turmixot, otthon készült humuszt vagy májkrémet. De a vonzalom kialakult köztem és az egészséges életmód között.
Nagyon sok időt szenteltem arra, hogy a hormonháztartásomnak, az idegrendszeremnek, az energiaszintemnek megfelelő étrendeket alkossak és bátran mozogjak ezek között: gluténmentes, tejmentes, húsmentes, új alapanyagok, ismeretlen zöldségek, új fűszerek, új eljárások, új ízek.
Ami viszont egyértelműen számomra is új nézet: egy lélektani határ a normál felnőtt nők esetében az 1500-1600 kalóriás étrend, s aki legalább ezt megeszi (még azokra is igaz ez, akinek magasabb az alapanyagcsere igénye), nem jelentkeznek komolyabb hormonrendszeri tünetek.
Ez azoknak nagyon jó hír, akik azért nem mernek többet enni, mert nem tudják mentálisan összeegyeztetni a fogyást a "sok étel" elfogyasztásával még akkor sem, ha az egészséges keretek között zajlik. A leggyakoribb probléma a minőségi táplálkozás bevezetésével, hogy még az 1700 kalória is gondot okoz legtöbbeteknek. Holott ez nem egy magas kalória egész napra. De a minőségi táplálékok köre behozza a rostban dús ételek adta telítettséget, a minőségi szénhidrát gyakran lassabban szívódik fel, tovább nem vagy éhes.
VAGYIS: ha azt be tudod tartani, hogy minimum 1500-1600 kalóriás étrendet tarts és annak arányai jók: legalább a fele szénhidrát, a többi pedig kb fele-fele fehérje és zsír, akkor már nem hibázol... de sosem szabad egyoldalú legyen. Változatosan kell étkezni!
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
