Változnak a nézeteim!

2021.02.22

Valahol 2017-ben masszívan ragaszkodtam az első táplálkozással összefüggő képzésemen tanultak szerint ahhoz, hogy az elsődleges irányadó a kalória, azon belül a makrotápanyagok köre: szénhidrát, fehérje, zsír arányok.

Az első komolyabb - magamnak írt - étrendjeim ennek mentén készültek el. 55% szénhidrát, 30% fehérje, 15% zsír. Így indultam.

Pont a minap volt egy társalgás a duciforradalom csoportban a témában: nagyon sok a negatív tapasztalat a dietetikusok által közvetített módszerről: ők is a kalória keretben gondolkodnak és sokszor semmi más tényezőt nem vesznek alapul. Így kerül a kórházi ágyon fekvő betegek tányérjára a fehér zsemle. A kórházban tartózkodó beteg emberek étrend menüit és receptjeit dietetikusok készítik. Tanított engem az előző félévben dietetikus, akivel én többször, egyénileg is konzultáltam - lévén elég nagy fogyáson vagyok túl. Ő avatott be engem kórházi dietetikusként abba, hogyan is zajlik ez az adott intézményekben.

Ő például azon szakemberek közé tartozik, akik egyetértenek velem abban, hogy a megfelelő energiabevitel azzal egyenlő, hogy nem koplalunk. Ennél fogva a gyakran alkalmazott és a köztudatban fogyókúrás kalóriasávnak kikiáltott kalória nagyjából 1200 körül állt be. Ez már igaz volt akkor is, amikor én  még csak 16- 18 évesen (lássuk csak, 2000-2002 között) először kezdtem el diétázni. Volt egy nagy sárga, kemény borítású könyvünk otthon: Diétás könyv címmel és én onnan egyénileg számolgattam magamnak a napi menüm kcal kitettségét. Akkor még persze nulla háttértudással az általános háztartások ételeit vettem alapul. Tudjátok, volt ilyen kis 2dl-es szívószálas gyümölcslé (lehet, hogy még most is lehet kapni, de ilyeneket már nem is keresek) mindenféle ízben. Nekem az őszibarack volt a kedvencem. Ahogy a zsemle, a májkrém is. Szépen vettem a kis vonalzómat egy négyzetrácsos füzetben és már ott is színes-szagosra filceztem a táblázatomat, s számoltam, hogy ha 100g májkrém x kalória, akkor 20g májkrém hány kalória és így szépen összeadogattam a napi menümet 1000 kalóriára. Igen, jól olvasod, ezer kalóriára, mert már akkor voltak a könyvben ilyen idealizált fogyókúra menü ajánlások és ezen felül az akkori fanny, meglepetés, kiskegyed újságok is ontották a divat diétás okosságokat (talán még ma is, de ma már ilyeneket nem olvasok, régen is csak a Nagymamám konyhapultjáról szedtem és vagdostam ki a cikkeket). Szóval már ott is precízen összeállítottam az étrendem és le is fogytam vele 2-3 hónap alatt. DE! Pont ez lett a vesztem, s véleményem szerint innen indul a kövérségi-tragédiám.

Az elsődleges hízás definíciója szerinte ez az első felszedett plusz kilóink problémája. Amikor már fogyókúrázunk, visszahízunk, az már másodlagos elhízásnak minősül és ez vezet a jojo világába - szinte kivétel nélkül mindenki ismeri ezt, aki valaha fogyózott. Ha akkor szélesebb körű tudásom lett volna, vagy akár a szüleimnek, biztosan nem jutok idáig.

Ott tartottam, hogy a dietetikus ajánlások eléggé korlátozottak bizonyos szakmabeliek által, azaz a kalória mint bűvös mérő mutatószám a mérvadó. Ezen túl semmi más nem fontos - kivéve a betegség specifikus diétákban.

A gondom mindig azzal van, hogy fogyókúra és diéta elnevezést kap a fogyással összefüggő próbálkozás, holott ez a 2 szó nem fedi le a valódi tennivalókat. Én is használom a diéta szót, egy fokkal jobb, mint a fogyókúra. A diéta átmeneti, főleg egészségügyi célokra szolgáló táplálkozási rendszer, a fogyókúra pedig időszakos sanyargatás. A valódi megoldás, nem meglepő, a helyesen kialakított és fenntartható életmódváltás.

De minden életmódváltó számára ugyanarról kell szóljon az egész?

Itt jön az előbb említett gondolatom: változott a nézetem. 2017-ben tehát én is arra szorítkoztam, hogy van a kalória és azt hozzuk össze, akkor jók vagyunk. Lényegében az elv mindig az alapja marad az egésznek, szentül meg vagyok arról győződve és győzve (saját magam miatt, az életmódprogramos visszajelzések okán is), alapanyagcsere alatt tartósan étkezni nem szerencsés.

Egy ideig a szervezet örül a kalóriadeficites állapotnak, de az alacsony kalóriás étrendek több szempontból is vak vágányra visznek:

  1. nem tudják a kellő makró- és mikrótápanyagokat biztosítani, azaz nagyon hamar jönnek a mellékhatások: vitaminhiány, köröm és haj gondjai, minőségi éhezés...
  2. nem tarthatóak fent sokáig és a szervezet ezt hamar jelzi is, pánikol, s azonnal mindent raktároz, amit csak megeszünk...
  3. éhezünk, ami beindítja az éhséghormonokat, ez könnyen felborítja az egész leptin-ghrelin rendszer, ami az éhség és jóllakottság fegyelmezett működését kellene kordában tartsa: emiatt egy elhízott ember folyton éhes, soha nem érzi magát jóllakva....
  4. a hormonok működését felborítja: ezzel együtt következmény az erős hajhullás, a pajzsmirigy állapotának romlása, az anyagcsere lassulása, a vércukorszint ingadozása...
  5. falásrohamokat idéz elő az elégtelen tápanyag és kalóriabevitel miatt...
  6. mentálisan képtelenség kitartani mellettük...
  7. hamar megáll a fogyás és ez a motiváció hiányát gyorsan be is kapcsolja...

Felmerült bennem idővel a kérdés, hogy elég-e a kalória számolgatása és egyáltalán szükséges-e mögé néznem. A választ jómagam is megkaptam azáltal, amiről nemrég írtam posztot: a szervezetünk mindig őszinte és egyenesen jelzi, ha valami nem feltétlenül kerek. Nálam ez egy hajritkulást, erősebb hajhullást eredményezett. Természetesen speciális az esetem, hiszen 100 kilót faragtam le magamról, azaz nem feltétlenül csak a hormonháztartás áll a háttérben, hanem a nagymértékű fogyás is. De azért mélyebben beleástam magam abba, hogyan tudok elé menni, hogyan tudok természetes módon többet tenni azért, hogy a szervezetem megkapja azt, amivel elégedett.

Elérkezett a pillanat 3 év életmódváltás után, hogy szélesítsem a perspektívát. Mi az, amivel energiában kirobbanok, vitaminban, ásványi anyagban, antioxidánsokban gazdaggá válik a táplálkozásom.

Ez végtelenül egyszerű: a természetben előforduló szuper élelmiszerekhez kell fordulnom.

Itt álljunk meg! Mert az én olvasatomban a szuper élelmiszer nem egyenlő a boltok polcaira pakolt sok, felesleges bogyó, turmix por, stb. kínálatával.

A szuper élelmiszerek számomra: a zöldségek, a gyümölcsök, a zöldfűszerek, egyes olajos magvak és gyógynövények tárháza.

Nem jelenti ez azt, hogy áttértem volna a vegán vagy vegetáriánus táplálkozási formákra, de sokkal mélyebben kezdtem el vizsgálni az emésztőrendszer, a bélflóra működését. Ennek témakörébe tartozik az autoimmun protokoll (AIP), a glutén kérdésköre, a tejtermékek kérdésköre és a növényi alapú táplálkozásba illeszthető élelmiszerek.

Ma már tudom, hogy az egészséges fogyás csak egészségesen működő bélflórával valósítható meg.


Erre kezdtem fókuszálni 2020-ban. Az életmódprogramban ki is dolgoztam az AIP, a mini AIP és az egészséges bélflóra étrend rendszerét. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, s azok is kedvet kaptak, akinek nem volt hormonális gondja (IR, PM), nem érzékenyek semmire, de mondjuk gyakori emésztőrendszeri tüneteik vannak (reflux, puffadás, gázosodás, fáradékonyság, és még sorolhatnám). Azt kell mondjam, hogy a Lányok ezt az étrendtípust általában nagyon kedvelik. Megkönnyebbül az emésztőrendszer - még akkor is, ha csak időszakos az egész -, nincs leterhelve a korábbi hízáshoz vezető ételek fogyasztása miatt. A súlyvesztés sem elhanyagolható, hiszen az erős gyulladások is vissza tudnak húzódni egy-egy ilyen protokoll étkezési szakasszal. Maga az AIP terápiás jellegű leginkább, 4 hét kivezetés, 4 hét visszavezetés az alap program. Van ám, aki már 3 hónapja csinálja és soha jobban nem volt még.

Én mégis azt mondom, hogy tartósan egy bélflórát támogató, de teljes értékű táplálkozási forma a legjobb, amiben helyet teremtünk több ékezési lehetőségnek:

  • hetente 1-2 alkalommal mindenkinek kellene húsmentesen, tejmentesen étkeznie, hogy az emésztőrendszer leterheltsége könnyebb legyen...
  • nyugodtan lehet heti 1-2 alkalommal teljesen vegán étrendet beiktatni (tejmentesen, húsmentesen, állati eredetű termékektől mentesen - tojás is idetartozik)...
  • akinek nem muszáj, nem kell száműzze állandóan a glutént és a tejet, de ha vannak olyan napok a hét folyamán, ahol ezt alkalmazzuk, hát ebből baj nem származhat...
  • hormonális problémák esetén mindenképp meg kell vizsgálni a teljes kérdéskör, mert megoldórendszer ebben rejlik, nem pedig a szintén dietetikusok által erőltetett 160grammos diétában...
  • fontos az emésztőrendszer állandó regenerálása a mikrobiom egyensúlyában, ennek eszközei: a terápiás húsleves, a fermentált zöldségek kis mértékű fogyasztása, a hormonrendszert támogató zöld és színes turmixok rendszeres alkalmazása...

Egyértelmű tehát, hogy a kalória számolása már nem elég...

A mai, élelmiszergyártási technológiák, a folyamatos xenoösztrogénekkel való együtt élés (kemikáliák, tusfürdők, légszennyezés, élelmiszerekben található hormonok, stb, stb...) miatt nagyon fontos az állandó méregtelenítés, mondjuk úgy, hogy a DETOX, a vitaminpótlás, a szuper élelmiszerek rendszeres fogyasztása, a bélflóra mikrobiom egyensúlyban tartása.

Ezzel együtt meg kellene már érnie a társadalomnak arra, hogy megértse, az étel üzemanyag, táplálék és nem orgia. Ezért mélyebben kellene szembe nézni néhány fontos intelemmel:

  • nem szabad divatból követni valamit, amire sokan mondják, hogy ez a tuti...
  • nem szabad egyoldalúan követni étkezési módszertant, s ebben eltolni egy-egy makrotápanyag felé a napi menüt - tartósan gondolom ezt, nem pedig kúraszerűen...
  • nem szabad bedőlni a manipulált élelmiszereknek: a szénhidrát-csökkentett termék kieső szénhidrát tartalmát általában szója alapú fehérjével pótolják, ami lényegesen rosszabb a hormonháztartásnak, mintha megettük volna a normál szénhidrát tartalmú élelmiszert...
  • nem szabad bedőlni az inzulinrezisztencia, a vércukor ingadozás hivatkozására épített termékek láncainak: ők arra építik a marketinget, hogy Te gyógyulni akarsz, így tudnak logót ragasztani a termékeikre, míg a burgonyát például kikiáltják rossz szénhidrátnak...
  • ha glutén és tej kivonását igénylő étrendet követsz időszakosan vagy állandóan, nagyon fontos, hogy eredendően a glutént és tejet nem tartalmazó élelmiszereket vedd alapul és ne azt keresd, amiből mesterséges módon, eljárások által vonják (cserélik) az alkotóelemet, pld. a glutént, amit szintén gyakran más fehérjékkel, akár szójával pótolnak...
  • alapanyagcsere alatt ne koplalj, minimum alapanyagcseréden étkezz...
  • ne helyettesíts étkezést porokkal, turmixokkal és manipulált termékekkel...
  • mindig arra törekedj, hogy a legjobb élelmiszer a feldolgozatlan, legkevésbé feldolgozott formájában adja a legtöbb tápanyagot (nyers zöldség, gyümölcs, általad főzött/sütött zöldség, otthon készült desszertek), tehát érdemes kerülni a boltok polcain sorakozó, ízfokozókkal gazdagon ellátott termékeket (pld. tejdesszertek rengeteg fölösleges glükóz sziruppal vagy cukorral)...
  • saját tapasztalatot kell szerezned, mi a jó: glutén, tej, vega, vegán, normál táplálkozás témakörében saját magad ki tudod járni az utat és akár vegyítsd őket a fent írt módokon...
  • a táplálék legyen minőségi: friss, nyers, általad feldolgozandó, ne pedig félkész, nem bolti adalékanyagos és tartósítószeres: mártások, lekvárok, öntetek, krémek, kencék, csipszek, édességek mind-mind elkészíthetők olcsón és egészségesen...

Itt tartok most...

Teszteltem, kitapasztaltam, levontam a következtetéseket és azt próbálom átadni másoknak is, hogy okosan kell fogyni, okosan kell életmódot váltani.

Fontos a kísérletezés, a felfedezés a főzésben, az ízekben, a vásárlásban.

Nagyon sokat önmagától tanul az ember, ha szán arra időt, hogy megismerjen olyan alapanyagokat és elkészítési formákat, amelyeket korábban nem ismert. Jómagam sem használtam "kövér" koromban kínai kelt, zellerszárat, reggeli zöld turmixot, otthon készült humuszt vagy májkrémet. De a vonzalom kialakult köztem és az egészséges életmód között.

Nagyon sok időt szenteltem arra, hogy a hormonháztartásomnak, az idegrendszeremnek, az energiaszintemnek megfelelő étrendeket alkossak és bátran mozogjak ezek között: gluténmentes, tejmentes, húsmentes, új alapanyagok, ismeretlen zöldségek, új fűszerek, új eljárások, új ízek.

Ami viszont egyértelműen számomra is új nézet: egy lélektani határ a normál felnőtt nők esetében az 1500-1600 kalóriás étrend, s aki legalább ezt megeszi (még azokra is igaz ez, akinek magasabb az alapanyagcsere igénye), nem jelentkeznek komolyabb hormonrendszeri tünetek.

Ez azoknak nagyon jó hír, akik azért nem mernek többet enni, mert nem tudják mentálisan összeegyeztetni a fogyást a "sok étel" elfogyasztásával még akkor sem, ha az egészséges keretek között zajlik. A leggyakoribb probléma a minőségi táplálkozás bevezetésével, hogy még az 1700 kalória is gondot okoz legtöbbeteknek. Holott ez nem egy magas kalória egész napra. De a minőségi táplálékok köre behozza a rostban dús ételek adta telítettséget, a minőségi szénhidrát gyakran lassabban szívódik fel, tovább nem vagy éhes.

VAGYIS: ha azt be tudod tartani, hogy minimum 1500-1600 kalóriás étrendet tarts és annak arányai jók: legalább a fele szénhidrát, a többi pedig kb fele-fele fehérje és zsír, akkor már nem hibázol... de sosem szabad egyoldalú legyen. Változatosan kell étkezni!