Vedd kezedbe az életed! Ezúttal tényleg!

2020.05.15

Már megint eltelt egy év, és én ugyanott tartok, ahol eddig...


Hányszor elmélkedtél már ezen merengve. Pedig már megszámlálhatatlan alkalommal megígérted magadnak, hogy "na majd most" megcsinálod.

Persze a pörgős hétköznapokon minden szabad fél órádban csak arra van ingered, hogy épp a teendőidet csináld. Ebbe pedig legtöbbször nem fér bele az, hogy önvizsgálatot tarts, merre halad az életmódváltásod. Minden más tervedre viszont örökké van időd. Mert házat venni, autót venni, elutazni, lakást felújítani, új függönyt varrni, kanapét cserélni kell, családi ebédet szervezni, ezekre időt szakítani nem nehéz! Érezted már, amikor zsizsegsz valami új álom miatt és alig várod, hogy a tiéd legyen az új varrókészleted vagy a kerti bútorod, mert milyen jó lesz majd nyáron kifeküdve olvasnia kedvenc könyved?


És valahol ott kullog a sor végén az a fránya életmódváltás, a fogyás nyomasztó kérdésköre, amivel kapcsolatban többször voltál már irtó lelkes. Majd mindig elérkezik a lankadó hév után az a gyomorgörcs és az a társuló bűntudat, hogy örökös életfeladat megfelelni a tükörképednek.

Úgyhogy rutincselekvésként elhessegeted a feladatot magad elől a bevált reflexmondatokkal:

  • Ha belegondolok, nem is vagyok annyira duci. Vannak nálam sokkal kövérebbek.
  • Nem tudok én állandóan megfelelni. Jó ez így nekem.
  • Majd végig gondolom, mikor lesz erre alkalmas az idő. A jövő héten lesz erre néhány szabad percem, majd akkor.
  • Majd ha befejeztem ezt a munkahelyi projektet és a gyereknek sem lesz már online oktatás, lesz időm erre is.
  • Úgysem tudok most erre koncentrálni. Nem ez a megfelelő időszak.

Ezzel a bevált, lelkiismeret-furdalást enyhítő módszerrel a végtelenségig elhalogathatod, hogy azzal foglalkozz, amit igazán szeretnél elérni az életben.

Ha pont ugyanúgy csinálsz mindig mindent, mint eddig is, akkor miért lenne fura, ha minden év elején azon kapod magad, hogy még mindig nem tartasz sehol.

Az életed nyilván akkor is élheted, ha így folytatod. De ha őszinte vagy magaddal, észreveheted, hogy így hiába jönnek néha szerencsés időszakok, leginkább csak sodródsz a tétlenségben, és csak bízni tudsz abban, hogy egyszer talán arra visz az utad, amerre jól is érzed majd magad a bőrödben. S majd akkor eljön az a bizonyos misztikus kattanás, amit oly sokan keresnek fogyókúráik során.

Jön majd egy újabb hétfő, egy újabb hónap első napja, egy soron következő tavasz, egy újabb gyertyaszál a szülinapi tortán, egy újabb csillaghullással, sóhajtással egybe kötött kívánság az ég porai alatt, és így simán eltelhetnek évek azzal a mardosó tudattal, hogy egyre inkább azt érzed, hogy nem haladsz sehova.

Örökké csak vársz. Várod a hétfőket, a "majd holnap"-okat, amik talán majd hoznak valami változást.

De nem hoznak. Mert egy helyben toporogva sosem jutottál túl a tervezés és a lelkesedés napjain. Ezen az úton továbbhaladva megesik, hogy pár év múlva egy reggel megvilágosodsz: elment melletted az életed, a problémád viszont maradt veled.

Vagy azért, mert nem tudtál a céljaid felé haladni, vagy el se jutottál addig, hogy tudd, egyáltalán merre menj.

Az az igazság, hogy az ember gyarló. Mindig mindent azonnal akar. A lehető legkevesebb belefektetett munkával, a lehető legkevesebb időt neki szentelve, a lehető legkisebb anyagi ráfordítással, a lehető leggyorsabban. És ha ez az eleve megvalósíthatatlan négyes tényező nem alkot egységet, a feladatot túl bonyolultnak látod. A tettek pedig elmaradnak.



Az álmodozásig mindig eljutsz, a tervezés is megy így vagy úgy, de a megvalósításba teljes gőzzel már nem vágsz bele!

Pedig ennél többet érdemelsz - saját magadtól.

Ha valódi változást akarsz, akkor tudatosabb és gyakorlatiasabb hozzáállásra van szükséged. Mert az álmaid akkor fognak valóra válni, ha dolgozol rajtuk.



Tudod, mi tart vissza téged a tettektől? Mindig ráül a kudarcodra egy fedősztori. Annyiszor hallottad, annyiféleképpen bemesélted magadnak is a kifogásokat, hogy egyszerűen már te magad is elhiszed: ha ennyi ember ugyanígy érez, akkor biztosan rád is igaz. Mutatom a 4 leggyakoribb fedősztorit arra, hogy épp miért nem sikerült a terved.



Legtöbben azért küzdünk, hogy a kitartásunk folytatólagos maradjon, és ne hagyjuk abba. Pedig arra kellene fókuszálni, hogy a lelkesedés természetes hanyatlási periódusaiban tovább tudjunk haladni a cél felé. Sokan vesznek ugyanis el saját mókuskerék életvitelükben.

Nézzünk egy évkezdést:

  • Január: a fogadalmak bölcsője, a mindent elsöprő, varázserővel felruházott év eleje, amikor elhisszük, hogy most tényleg minden sikerülni fog. Önmagát adja el nekünk az év első hónapja. Minden szuper.
  • Február: elindul az élet a munkahelyen, a gyerek iskolájában. Bekavar több tényező. Bezár a kedvenc edzőtermed. Más beosztásba helyeznek. A párod munkahelyén is átszervezések lesznek, ezért máshogy kell megoldani a gyerek iskolába járását, ami befolyásolja azt, hogy mikor tudsz menni aerobikra vagy mennyi időd lesz főzni. De itt még tart a január szele, felkap és úgy meglök, hogy az már gyomorgörccsel jár. Mert megfogadtad, mert már eltelt a január, de máris jönnek az élet terhei. De megoldod. Nem háromszor mész edzeni, csak kétszer, de legalább (még) mész.
  • Március. Túl vagy pár hét megterhelő túlórán, mert az év eleji tervezés vagy leltározás minden idődet elvette. De azért még nem pakolod el az edzőtáskádat az előszobából. Néha ránézel, hátha lesz időd elmenni.
  • Az év második negyedévébe csöppensz. Telik az április, a május. A januári fogadalmad felére már nem is emlékszel. Az új szokások lendületét már hírből sem ismered. De gondolataidban ott van a tudat, hogy csinálni kellene (talán). Ez az állandó görcsösség kezd fárasztó lenni lelkileg.
  • Júliusban már erőteljesen hagyja el a szádat a felismerés: eltelt az év fele. Ekkor pedig jön a nyár enyhítő lázadásával a nyaralás, a pihenés eszméje. Nehogy már az egész évi hajtás után még a nyaradat is komoly erőfeszítésekkel kelljen töltened. Most pihenned kell. Majd ősszel belehúzol. Ezzel a lendülettel az edzőtáska a szekrény mélyére kerül. Most úgysem kell.
  • Szeptember. A gyerek új tanévkezdése, a szülői értekezletek és a munkahelyed év végi hajrája minden idegszáladat megdolgozza. Elveszted az esélyérzeted. Ez az év már elveszett, hiszen mindjárt jönnek az ünnepek. Itt a csatát elbuktuk. Már csak a következő januárban bízhatunk. Addig viszont jöhet a legális, görcsmentes anti-fogyókúra időszaka. Adjunk neki.

Ismerős? Hány ilyen évkezdésen vagy már túl? Azért csináljuk ezt olyan sokan évről évre ismételve, mert azt gondoljuk, hogy a megvalósításban rejlik a hiba. Ha... nem jött volna közbe az a sok-sok-sok minden, ami közbe jött, akkor lett volna időnk, lehetőségünk és esélyünk a változtatásra. De hát...

Nem a megvalósításban keresendő a hiba. Ugyanis legyen szó bármiről, soha nem lehet egy teljesítmény állandó. Vannak mély pontok, vannak nagyon motivált időszakok. A lendület mindig el fog fogyni. Na de nem a lendület dolga az, hogy helyettünk kormányt ragadjon és elvessen a célba!

Bármekkora is a kezdeti lendület, mindig elfogy. De ha dolgozol rajta, bármikor felfújható újra. Ki fog pukkadni? Ki! Hangosan! De előveszel egy másikat és újra felfújod.

Engem így szeret a férjem. A belső értékek fontosak és nem kell megváltoznom, mert boldogságban élek. Ez a gondolatsík egy bizonyos pontig tökéletes kifogás. De:

  • Nincs semmilyen garancia, hogy az, ahogyan most élsz, akikkel és amilyen élethelyzetben, az így marad, ahogy most van.
  • Akár egyik percről a másikra megváltozhatnak a körülményeid. Például az egészségügyi háttered. Ma még úgy kelsz fel, hogy minden rendben és erre büszke is vagy. Majd 2 hónap múlva az ügyeleten találod magad, mert szédülsz és ekkor találkozol először a magas vérnyomás kísérő, rémisztő tüneteivel. Onnantól felejtsd el, hogy vérnyomás csökkentő nélkül élhetsz. Amint az egészséged elveszett, bármilyen elfogadás önmagad irányába hiábavaló és ez a bélyegét rá is nyomhatja addigi idilli kapcsolatodra.
  • Az élet nagy változásai ritkán jelentkeznek be előre. Ha nincs terved, amire támaszkodhatsz, amikor felfordul az életed, akkor szül rossz döntéseket a felkészületlenség és a kapkodás. Ha viszont pontosan képben vagy, hogy merre haladtál amúgy, gyorsan és hatékonyan tudsz korrigálni. És több időd marad arra, hogy érzelmileg és lelkileg feldolgozd azt, ami veled történt (kapkodáskor az öngondoskodás megy ki először az ablakon). Tudod, sokszor mondtam már: amikor már rá vagy kényszerülve, sokkal nehezebb.

Én jól érzem magam így. Szeretek enni. Nem szeretem a fogyókúrás kajákat. Lelkileg egyébként sem tudok erőt venni magamon. Nekem ez túl nagy feladat és teher. Egyszerűen nincs még erőm belevágni. Csak csendes megfigyelő vagyok csoportokban. Majd egyszer eljön az én időm is, de még vagyok elég erős.

Őszintén: Ha jó lenne így, akkor jól is kellene magadat érezni, nem? Az igazság minden ilyen vallomás mögött az, hogy fogalmad sincs hogyan és kitől kérj segítséget, ezért inkább nem csinálsz semmit és úgy teszel, mintha neked ez így tökéletes és elég lenne. Még akkor is, ha ezáltal önmagadnak is hazudnod kell. Ezt hívom én önámításnak és tagadásnak.


Az, hogy csendes megfigyelőként végig nézed mások sikertörténeteit, ahogyan leadnak 10-30-60kg-ot, biztosan nem fog előrébb vinni a te törekvéseidben. De nézed őket. Foglalkoztat a téma, mert te is szeretnél közéjük tartozni. Ha nem így lenne, a téma sem kötne le. Sajnos, így a célok ugyanolyan távol maradnak, te ugyanolyan frusztrációkkal élsz át minden egyes tétlen évet. Ha nem változtatsz, egy év múlva is pont ugyanitt leszel. Az az igazság, hogy ezt az utat már nagyon jól ismered.

Már nagyon sokszor végigmentél rajta. De még nem fáj eléggé vagy nem vagy hajlandó tenni is érte. Nem gyenge vagy, hanem egyszerűen félsz szembe nézni azzal, hogy sokkal többet is kihozhatnál az életedből. De ijesztő elindulni egy úton, amin egy jobb életre várna, amiért tenni kell. A hangsúly ezen van: tenni kell érte. Ehhez pedig valljuk be: lusta vagy és nem akarod eléggé.


Nem tudok nemet mondani és úgy érzem, hogy a legfontosabbak a gyerekeim, a családom, s én az utolsó sorban férek bele a hétköznapjaimba. Gondolják ezt sokan. De sajnos ezzel párhuzamosan össze is keverik a szeretetet és a törődést a rendelkezésre állással. Nemet mondani nem azt jelenti, hogy nem szereted őket. Ez legtöbbször csak egy előre eldöntött hipotézis sok ember részéről. Valójában a közel állóknak kellene a legjobban megértenie, hogy egy nő, feleség, anya önmagára is szakíthat időt. A kommunikáció erősen hiányzik a legtöbb kapcsolatban és inkább meg sem kérdezed, meg sem beszéled a saját álmaidat, mert félsz attól, amit reagálnának erre. Pedig az egészséges életmód lehetne egy csapatjáték is.

A saját igényeid és szükségleteid pont ugyanannyira fontosak, mint a többieké, és a magadról való gondoskodás azért is fontos, hogy példát mutass a gyerekeidnek, hogy ők hogyan tudnak kiegyensúlyozott felnőttek lenni, akik nem mások elvárásaitól teszik függővé az önbecsülésüket. Ezért amikor magadról gondoskodsz, akkor nem önző vagy, hanem példát mutatsz. Sőt. Ha nagyon szigorú vagyok, pont azzal vagy igazán önző, hogy saját életmódváltásodat háttérbe sorolva kockáztatod annak esélyét, hogy minél tovább élvezhessék a szereteted.



Lehet, hogy most arra gondolsz, "Hát magamra ismerek több pontban... igen, tényleg el kellene már kezdenem, végig is fogom gondolni... majd."

Vagy arra is gondolhatsz, hogy "Tudom én ezt magamtól is, ha vége ennek a vírushelyzetnek, majd nekilátok. De most nem ez a legfontosabb."

És igen, lehet, hogy ha továbbra is segítség nélkül tervezed a céljaidat, az életmódváltásodat, az étrendedet, "megoldod önmagad", idővel találnál magadnak saját technikákat, amikkel lépésről lépésre elindulhatsz a céljaid felé.

De őszintén: hány év ment már el így melletted?

Hányszor ígérted már meg magadnak, hogy igen, ez az év már tényleg a Te éved lesz? Amiben csak magadra figyelsz, te leszel a főszereplő és pontot teszel ennek az egésznek a végére? Aztán mégsem tettél igazán semmit...

Ha mélyen magadba nézel, és tudod, hogy mit szeretnél, akkor bátorítalak, hogy életed bármely pontján dönthetsz úgy, hogy mindent megváltoztatsz. Soha nem késő a célokat konkretizálni, akciótervet készíteni és apró léptekben elindulni azok megvalósításán.

Én itt vagyok és segítek, ahogy a duciforradalom és duci szívvel közösség is vár, akikkel együtt mehetsz végig az úton. Köszönj el a kifogásaidtól! Hagyd őket a csoport falain kívül és az életedből is száműzd őket!


Fontos eszközök a Diétaforradalom programhoz