Volt - nincs inzulinrezisztencia | Hogyan gyógyulj?

2020.08.19

Évekig kifogásként tekintettem arra, hogy azért nem tudok fogyni, mert IR-es vagyok. Addig addig csináltam ezt, míg már az Inzulinrezisztencia és cukorbetegség közötti állomásra is elérkeztem, s idő kérdése volt, hogy mikor lesz ebből diabétesz.

Persze, legyünk őszinték. Csinálgattam is meg nem is. Néha keményen odatettem, megvontam mindent, amiről azt hittem, hogy kell: cukor, liszt, szénhidrát, le is fogytam 5-10kg-ot, majd az agyon sanyargatás és kedvenc ételeim állandó megvonása miatt a testem feladta, a motivációm elveszett és újra zabálni kezdtem - valamilyen szinten magatehetetlenül. Nem tudtam megálljt parancsolni az örökös, kényszeres evésnek. Akkor nem értettem, ma már pontosan tudom, hogy a lehető legrosszabb módszert választottam: elhittem, hogy a szénhidrátot kell csökkenteni. Ami félig-meddig igaz is lehetne, de nem úgy, ahogyan a köztudatban ez látható. Nem a szénhidrát a gond, hanem a finomított, feldolgozott, adalékanyaggal dúsított szénhidrát fogyasztás, ami a magyar étkezési rendszerre jellemező. Panírozunk mindent, még a zöldséget is. Kenyeret eszünk mindenhez, sokan még a dinnyéhez is. Cukrozzuk a túrós csuszát. Két pofára esszük a kakaós csigát. Literszám isszuk a cukros üdítőket. Kedvenc cukrászdáinkban folyamatosan sor áll. Bátran levesszük a boltok polcairól az üveges mártásokat, majonézes salátákat. Tömve vannak a gyorséttermek. Ez a probléma és nem a szénhidrát, aminek jelentős része energiaforrás, üzemanyag és hasznos tápanyag LENNE, ha jól fogyasztanánk.

Dietetikus hallgatóként még jobban értem és látom, hogy mennyire sok az ellentmondás és a téves információ, amibe bele tud zavarodni egy fogyni vágyó, aki nem érti a biokémiai összefüggéseket. Mert miért is kellene laikusként érteni? Nem kell. De sokan a Google találati arányoknak hisznek és sajnos - tisztelet a kivételnek - az orvosok java része sem azt mondja, amit valójában kellene. Mert sok az érdek. Termékértékesítés, jutalék, szponzoráció miatt.

Manipulált élelmiszerek, táplálékkiegészítők és csodabogyók bűvkörében mindenkit meg lehet szédíteni azzal, hogy ha rá van írva valamire az, hogy szénhidrát csökkentett, vagy gluténmentes, akkor az célt szolgál a fogyásban. Nem, nem (feltétlenül) szolgál célt, több oknál fogva is. A szénhidrát csökkentett, gluténmentes és egyéb hangzatos névvel ellátott termékek esetén a laikus vásárló nem látja át, hogy a hiányzó szénhidrátot vagy épp glutént mivel pótolják. Legtöbbször például szójafehérjével, illetve olyan magkeverékekkel és lisztfélékkel, amelyek nem feltétlenül vannak jó hatással a női hormonháztartásra.

Nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy Inzulinrezisztensként állandó éhség, folyamatos cukor (süti, csoki, kenyér, egyéb édesség) után vágy mardosta az elmémet.

Sós, aztán édes, arra megint sós, arra üdítő. Ez az örökös körforgás kísért éveken át. Zakatoló evési kényszer, az étel körüli állandó gondolatok. Épp hogy befejeztem egy étkezést, már nemsoká eljött a következő is, amit alig vártam, mert farkas éhes voltam. Ezért is fordultam többször orvoshoz.

Amikor legelőször jártam endokrinológiai kivizsgáláson 2016-ban, még "csak" 17 volt az éhhomi inzulinszintem és rendben volt a glükóz, a 120 perces inzulinom is csak 87 körül volt. Aztán az örökös fogyókúrák és a közéjük beékelt zabálások ritmusos váltakozása nyomán a hormonrendszeremet agyon gyalázva észrevétlenül értem el 2017-re azt, amikor a HOMA indexem 9,64 lett. Ami azt jelentette, hogy mind az éhhomi glükóz, mind az éhhomi inzulinszintem az egekbe szökött. Éhgyomorra, amikor még nem is ettem semmit. Majd evés után megnégyszereződött ez az érték, mert a sejtjeim teljesen vakká váltak az érkező glükózokra.

Inzulinrezisztencia érthető nyelven: Amikor étkezés után glükóz kerül a vérbe, annak szállítását az inzulin végzi (mint egy taxis, aki utasát szállítja A-ból B-be). Ha a sejtek rezisztensek lesznek egy idő után a sok váratlan látogató miatt (azaz nem érzékelik, nem látják), több inzulin kell, tehát a hasnyálmirigy még többet termel. A nagyobb dózisú inzulinmennyiség hatására a sejtek végül észreveszik, ezért "beengedik" a cukrot. Ez az inzulinrezisztencia állapota nagyon érthető nyelven. Ez hosszú távon romló inzulinértékeket von maga után, aminek egyenes következménye, hogy az éhhomi glükóz és az étkezések utáni cukorérték is elkezd olyan sávokba kerülni, ami a cukorbetegség megelőző állapota, majd előbb vagy utóbb kialakulhat a 2-es típusú cukorbetegség.

2017-es labor eredményeimen jó látható volt ez a folyamat. Étkezés után 60 perccel 10,2-es glükóz értékkel már nagyon rossz úton jártam. És éhgyomros inzulinom határérték fölé került. Így lehetett a HOMA indexem "komoly inzulinrezisztencia állapotba", ami egy évvel korábban még csak enyhe volt.

Tegnap jártam laborvizsgálaton. Minden laboromat jól eltettem 2016-óta, rendszeresen vizsgálom a változást a teljes vérképen. Mivel 9 hetes "friss" műtött vagyok, ezért az orvosom kért egy ellenőrző vérképet, én pedig vizsgáltattam még néhány laborértéket, hogy lássam, glükóz, inzulin téren mi a helyzet.

Éhhomi vércukor értékem 4,7. Mondhatni, teljesen normális. Éhhomi inzulinszintem 8,3. Emlékezzünk vissza 2017-es értékemre, amikor ez 35-ös volt. HOMA indexem így 1,75 lett tegnap. 3 éve ez 9,64 volt.

Na ezért éri meg ezt az egészet JÓL!!! csinálni, ezért kell befejezni az önáltatást, a hormonális betegségek mögé bujkálást. Nem azért nem tud fogyni egy IR-es, mert az IR fennáll, hanem azért, mert nem jól táplálkozik.

Csak olyan módszer segít, amely fenntartható hosszú távon, kiegyensúlyozott, megvonásoktól mentes, alapanyagcsere körüli kalóriával bír, nem szenvedés és kiegyensúlyozott vércukorszintet tesz lehetővé.


Ennek nem az az eszköze, hogy letesszük a szénhidrátot és elkezdünk egy szélsőséges diétát. Egy elhízással és inzulinrezisztenciával küzdő nő azért nem tud könnyen fogyni, mert a rossz módszereknek köszönhetően képtelen hosszú távon együtt élni a megvonásokat tartalmazó, bonyolult számításokat taglaló diétás módszerekkel. És igaza van. Mert senki nem képes arra, hogy az élet terhe alatt, a stresszes munka mellett, a családalapítás közepén, a gyereknevelés forgatagában állandóan megvonja magától a finom falatokat. Így nem lehet élni és nem is kell!

Nagyon sokat azt hiszik, hogy csak akkor lehet fogyni, ha nem esznek, ha koplalnak, ha szénhidrátmentesen táplálkoznak. Nincs türelmük, mert 5 perc alatt szeretnének a végére érni. Ez a legnagyobb probléma: gyorsan, kevés energiaráfordítással, azonnal le akarnak fogyni. Nem fognak!

Ha labor szintjén vizsgáljuk az egészséges fogyás pályáját, akkor ezekre van szükség:

  • Stabil és határértéken belüli (javuló) vércukorszintek
  • Stabil és határértéken belüli (javuló) inzulinszintek
  • Határértéken belüli trigliceridszint
  • Stabil, határértéken belüli pajzsmirigy értékek
  • Megfelelő (javuló) D-vitaminszint
  • Megfelelő vitaminszintek (pld. a VAS elengedhetetlen a tápanyagok felszívódásához és a bélflóra egyensúlyához)

A Duciforradalom módszertan olyan táplálkozási forma, amit a tudomány mai állása szerint egészséges, kiegyensúlyozott formában tartani tud egy átlagos felnőtt  egy életen át. Inzulinrezisztencia és/vagy diabétesz és ezekkel együtt fenálló túlsúly mellett kiemelten fontos, hogy tilos szélsőséges módszereket alkalmazni folyamatos orvosi kontroll nélkül: pld. alacsony szénhidrát, magas zsír arány. A cukorértékek szintjének stabilitása elengedhetetlen a jó közérzethez és egészségügyi állapothoz. A szervezetünk a szélsőségeket nehezen tolerálja. A legjobb, amit bárki tehet magával az, hogy okos táplálkozási rendszert kezd el követni.

Bárki le tud fogyni inzulinrezisztencia mellett, aki kerüli a szélsőségeket és odafigyel azokra a sajátosságokra, amelyek valós fogyást és tartós egészséget segítenek elő.


Az inzulinrezisztencia vagy pajzsmirigy problémák melletti egészséges táplálkozást a mini csomagokból is meg tudjátok tanulni és a Fitt-okos fogyás program prémium verziója is segít ebben kiemelten kedvező csomagokban.


Programok

Kategóriák