Volt toka, nincs toka!

2022.05.21

Amikor az ember kiszabadul a háj alól, egy olyan világba csöppen, ahol bármi, amit eddig gondolt kövéren a duci lélekről, megsemmisül.

Tesóm ma emlékeztetett egy régi beszélgetésünkre:

"Azt akartam kérdezni, hogy anno azt mondtad, egy duci lany örökké duci lánynak fogja magát érezni. Ez most is így van?"

Belém csapott az azonnali NEMLEGESSÉG. Tényleg ezt mondtam százszor, hogy egy duci lány örökké az marad a lelkében. Azt kell mondjam, tévedtem. Nyoma sincs az egykori kesergő lánynak, aki sebzettnek érezte magát a világ által. Semmi nyomokban hordozott régi depresszív érzelemcsíra nincs bennem és nehezen azonosulok a régi énemmel. Sőt: nem is akarom, hogy bármilyen módon hatással legyen rám a régi énem.Ma egyszerűen feleszméltem: teljesen más ember vagyok, aki nem is akar emlékezni és viselni a régmúlt sebeket.Egy duci lány addig gondolkodik és lélegzik egykori ducilelkűség-szindrómájában, ahol sérti a kövér vagy épp a zabálás szó, ameddig duci testében él. És addig veszi magára a ducisággal összefüggő negatív attitűdöt, amíg át nem lép a #beforeafter sík after oldalára. Annyira fájt a kövérségben tenni valamit, mert mindig azt éreztem, hogy a saját kövérségem büntet és vele együtt szenvedek el egy halom diszkriminációt. Már azt is szégyelltem, amit sosem kellett volna. Ma már nem értem a régi Diát. De talán nincs is szükség rá. Nem értett meg ő sem engem. Engem, aki annyira változni akart. El kell engednem őt. Sosem leszünk egy oldalon.