Zaba (álom) paralízis

Éjszakai felriadásos rémület

Sokan nem tudják rólam, hogy bár jó alvó vagyok, tehát nincs problémám azzal, hogy 6-8-10 órát is aludjak egy huzamban, de mégis sokáig életem része volt az éjszakai felriadásos hallucináció. Azt is kevesen tudják, hogy érzékelek bizonyos dolgokat, ezért sokáig azt hittem, hogy ezek a felriadások ennek tudhatók be.

Távolról nézve, vissza-vissza tekintve viszont egyértelmű: éjjelente nem szellemeket láttam vagy jelenségeket éreztem, hanem komoly problémákkal küzdöttem a túlevés/túlivás miatt és nagyon sok időnek kellett eltelnie ehhez, mire megfejtettem, hogy mi történik velem.

Az éjszakai felrettenés, mely legtöbbször az alvás első harmadában jelentkezik, a legijesztőbb ébredési zavar, mivel kíséri félelem, olykor sikoly, heves szívdobogás, látomások (hallucinációk).

A hirtelen felébredés az álomból/alvásból ott abban a pillanatban rettegésérzet, zavartság, gyors szívverés, megmagyarázhatatlan félelem. A szenvedő alany olykor ijesztő képeket lát. Egyesek kígyókat, pókokat, állatokat, vagy akár embereket látnak a szobában, képtelenek arra, hogy teljesen magukhoz térjenek.

Én kivétel nélkül minden egyes felriadásom esetén "láttam" valamit a szobában, elhaladni, felém jönni, mellettem állni. Volt pók, madár, de legtöbbször konkrét emberi fej, emberi alak. Volt bicikliző gyerek, volt napszemüveges fej, volt göndör hajú test nélküli fej, volt egyértelműen felnőtt férfi, s volt a plafonról lekúszó tarantula nagyságú pók is. Mindez KOROMSÖTÉTBEN. Nagyon sokra tisztán emlékszem a mai napig. Arra ébredtem, hogy ez a bizonyos hallucináció megtörténik, közben kissé merev a testem és nem tudok azonnal reagálnia  látottakra (ez a paralízis). Aztán kicsivel később nem tudok nyugodt maradni, kipattanok az ágyból, feloltom a villanyt. Ekkor persze már semmit nem látok az előbb vélt alakból, pókból. De a nyugtalanságom thriller filmbe illő, a szívem dobog még vagy 5 percig és iszonyúan zaklatott vagyok. Nehezen merek lefeküdni, mert AZT HISZEM, hogy ez a valami ott van vagy vissza fog jönni.

Pontosan mi történik velünk alvás közben?

Az alvás nem monoton folyamat, több elkülönülő stádiumból áll. Ezek során megváltozik az agy működése, amit elektroenkefalográffal (EEG) mérni és regisztrálni lehet.  Az elalvással meg­változik az agy aktivitása, és ez az álla­pota az EEG segítségével remekül megkülönböztethető az éber állapot­tól. Alvás közben lassabb, de intenzí­vebb az agysejtek működése.

A kutatók a szem­mozgások követésével az alvásnak két fázisát különítették el: a non-REM, illetve a gyors szemmozgásokkal járó REM-fázist. A non-REM fázis 4 stádiumra osztható föl.

Első stádium

A légzés és a pulzus egyenletessé válik, az izmok ellazulnak, a testhő­mérséklet süllyedni kezel. Egyre kevésbé észleljük a környezetünkből érkező ingereket, tudatunk kapcsolata a valósággal fokozatosan meg­szakad. Ekkor azonban még a legkisebb zajra is felriadunk, és úgy véljük, talán el se aludtunk. Ebben a szakaszban lehet olyan érzésünk, mintha valahonnan hirtelen lezuhannánk.

Az alvás során nem is feltétle­nül tudatosuló rövid felébredésekkel együtt ez a stádium tölti ki az éjszakai pihenő 10 százalékát. Egyesek ilyenkor enyhe izom-összehúzó­dásokat, rángásokat tapasztalnak. Az első stádium általában néhány percig tart, és ha zavartalanul alszunk, éjszakánként csak egyszer fordul elő - ez a tulajdonképpeni elalvási szakasz.

Második stádium

Az alvás mélyebbé válik és az izmok még jobban ellazulnak. Az érzéke­lés eltompul, a szemek nem mutatnak mozgást. Az agyhullámok frek­venciája alacsonyabb, mint ébrenlétben. Az éjszaka mintegy fele telik el 2. stádiumú alvással. Az 1. és 2. stádiumot felszínes alvási periódusnak is nevezik. Az 1-2. stádium együttesen kb. 20-30 percig tart. A 2. stá­dium az éjszaka folyamán aztán többször ismétlődik.

Harmadik és negyedik stádium

A mély alvás első periódusát, a 3. stádiumot az alvó kb. 20-30 percnyi alvás után éri el, az ezt követő 4. stádiumot pedig kb. 45 perc után. Ilyenkor a test teljesen ellazul. A valósággal való kapcsolat szinte telje­sen megszakad. Ebből a stádiumból már nehezebb felébredni, erősebb külső ingerre van szükség hozzá. Ez az alvás legpihentetőbb része. Az izomtevékenység tovább csökken, nincs szemmozgás. A 3. és 4. stádium az alvásidő kb. 20 százalékát teszi ki, a kor előrehaladtával azonban ez az arány csökken. A két stádiumot együttesen a mély alvás periódusának nevezik.

REM-fázis

Elalvás után 80-100 perccel a mély alvás hirtelen megszakad, gyakran a testhelyzet megváltoztatásával kapcsolatosan. Ismét 2. stádiumú alvás áll be, majd hirtelen, néhány percen belül megváltozik az EEG-görbe. Beáll az úgynevezett REM-fázis: a szív működés és a légzés felgyorsul. Az izmok teljesen ellazulnak, csak a szem végez gyors mozgásokat a lehunyt szemhéjak mögött. Innen ered a fázis elnevezése: a REM angol rövidítés, a "Rapid Eye Movement", azaz "gyors szemmozgás" kifejezésből. Ebben a fázisban álmodunk. Felnőttek esetében az éjszaka mintegy 20 százalékát teszik ki REM-fázisok.

A REM-fázisban a mozgatóizmok átmenetileg lebénulnak (teljesen elernyednek), ami szükségszerű, hiszen különben az álmunkban átélt valamennyi mozgást végrehajtanánk, esetenként katasztrofális követ­kezményekkel. Agyunk szerencsére gondoskodik arról, hogy izmaink ilyenkor működésképtelenek legyenek.

A stádiumok váltakozása

Az alvás során a stádiumok egymást követve váltakoznak. Nagyjából minden 80-110 percben új alvási ciklus veszi kezdetét.

A változó hosszúságú felszínes alvási periódus után mély alvás követ­kezik, majd egy rövid REM-fázis. Az éjszaka második felében csökken a mély alvási stádiumok aránya és nő a REM-fázisok hossza. Az éjszaka utolsó REM-fázisa gyakran 30 percig vagy még tovább tart. Ezután következik az ébredés.

Esti zabálás kontra alvás

Miért ne zabáljunk lefekvés előtt? Mert így nem tud pihenni a szervezet. Éjjel ugyanis regenerálódni kéne, nem csak az agyunknak, hanem a többi szervünknek is. Ha azonban jó alaposan megtöltjük a gyomrunkat, az emésztőszerveink az emésztéssel lesznek elfoglalva, és nem tudnak pihenni. Emiatt az alvás nyugtalanná válik. Ez a nyugtalanság nálam egyértelműen felriadásokat okozott. Sokáig nem értettem ezeket a "jelenségeket". Aztán életmódváltásom már javában zajlott, mikor rádöbbentem, hogy tudom ezt szabályozni. Amikor könnyed vacsorákat iktattam be lefekvés előtt 2-3 órával, soha nem fordult elő felriadás. Amikor viszont nehéz, zsíros, megterhelő adagú ételt készítettem vacsorára, ezek sajnos sokszor visszatértek. Ha nem vacsoráztam (elmaradt, már nem akartam enni konkrétan lefekvés előtt), soha nem fordult elő látomás.

Először megijedtem: soha többé nem vacsorázhatok?

Dehogynem. Csak meg kellett tanulnom a zabálás és a normális evés közötti különbséget és azt, hogy elalvás előtt közvetlenül már ne egyek. Mert ugyebár a ducik jelentős része este találkozik a mumusokkal, akik arra kényszerítik, hogy faljon fel mindent, amit talál a hűtőben. Rám pedig tényleg az volt a jellemző, hogy mindig este ettem a legtöbbet, kiadósan, zsírosan és szénhidrát dúsan, szinte kipukkadásig. Jött hozzá a koffeines üdítő mámor is. Nem csoda, hogy rendre zavart volt az alvásom. A lelkiismeret-furdalás stressz élményt is előidézett, hiszen tudtam, hogy nem kellett volna enni és ismét diétát szegtem. A stressz pedig szintén kiváltó oka az alvási nehézségeknek. Mindent megtettem tehát azért, hogy saját magam előidézzem ezeket a rossz alvási periódusokat. Ezek nagyon ijesztőek.  Hiába tudja az ember, hogy ez "csak" alvási probléma és hallucinálás, abban a pillanatban, mikor észleli,  nincs ott egy pause gomb, hogy át tudja gondolni, ez nem valóság. Mert akkor és ott valóságnak tűnik, nincs mérlegelési lehetőség. Félelem van, pánik, erős szívvezér és stressz.

Ezeknek megszüntetése az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozással nagyban segíthető. A mai napig előfordul nálam, de a heti 4-5 helyett ma már csak pár havonta 1-2-szer. Akkor mindig átgondolom, mit tettem aznap, ami esetleg előidézhette. S gyakorta vonom le a következtetést, hogy talán túl nagy volt a vacsora adagom ahhoz képest, amikor lefeküdtem. Ha eltelt 3-4 óra alvásig, akkor ez már nem számított. Akkor észlelek mostansági is hasonlót, ha közvetlenül lefekvés előtt eszem. Ez nem tudatos. Vacsorázom, ledőlök az ágyba, de sajnos belealszom pld. az esti sorozatba. Ilyenkor vacsora és alvás között sokszor fél óra sem telik el. Na itt szokott mostanában ez előjönni. Ma már tudom, de régebben még nem láttam át ennyire. S ez tényleg ijesztő. Aki átélte, tudja. Még így is, hogy tudom, mi van mögötte. Hiszen amikor történik, az alvási szakaszban tudatunknál vagyunk, de mégsem. Így reagálni sem tudunk teljesen racionálisan.